Hogy mi a Zamat?

Kötetlen gasztroügyi kultúratúrás, recept és kritika nélkül.
Hitvallás. Vagy mi az ördög.

Hír tapas

  • Hibás feed URL.

Tény tapas

A teacserje több száz évig is elélhet. Életének harmadik évében hoz először szüretelhető leveleket, és a következő ötven évben termékeny marad. (D. Joachim, A. Schloss: The Science of good food, 2008)

Friss topikok

Creative Commons Licenc

Szószokhoz tervezték a pastát

2010.01.17. 10:00 Sákovics Diana

Ma van az olasz konyha nemzetközi napja. Tudom, mert Natalie megmondta. Ahogy azt is, hogy ma a világ több mint ötven pontján készítenek a mesterek Tagliatelle al Ragù alla Bolognesét. Azt, hogy ez mit takar, olvassák nála. Én inkább a pasták és a szószok kapcsolatával törődöm. Kezdjük is az alapoknál. Van ugye kerek pasta, szögletes pasta, hosszú pasta meg rövid, van gömbölyű, lapos, tömör és lyukas, de akad csomagolt, meztelen, egész és megkezdett, nem is beszélve a csövesről. Ráadásul mindez az olaszok találmánya, akik a fura formákkal nem a fantáziájukat fitogtatják: a pasta az utolsó redőig okkal született.

Persze a pontos születés időpontja homályos. Főleg, hogy a világ legegyszerűbb kajájáról, liszt és víz keverékéről van szó (oké, néha akad benne tojás is). Egy biztos: a legendákkal ellentétben a pastát nem Marco Polo hozta a kínaiaktól. Talán a nudlikat igen, meg egy kis vérfrissítést a pasta formavilágába, de a rómaiak már Krisztus után száz évvel is ettek pastát. Legalábbis a régészek ezt állítják. Ehhez képest Európa csak ezerötszáz évvel később ismerte meg, amikor Medici Katalin meghonosította a francia udvarban.



Addigra már az olaszok rengeteg tésztafélét kreáltak, de alapvetően mindig is két fő fajta létezett: a száraz és a friss. A különbség annyi (az állagon túl persze), hogy amíg a friss tészták  (például: tortellini, lasagne) tojással, addig a szárazak (például: linguine, rigatoni) többnyire tojás nélkül, durumlisztből készülnek. Az előbbiek laktatóbbak, fehérjében gazdagabbak és nehezebben emészthetőek, míg a száraz tészták könnyű eledelek.



Persze mindkét pastaféle mélyen beágyazódott az olasz kultúrába. Giorgio Locatelli szerint annyira, hogy az olasz ember testének kétharmada pasta. A londoni olasz séf szerint a pastáknak több száz különböző változata, formája létezik Olaszországban. Vannak regionális specialitások, elszigetelt falusi kreálmányok, meg persze olyanok is, amiket a világ minden pontján imádnak. Valószínűleg a legtöbb tésztafélének saját története van, különös neveik legalábbis ezt sejtetik. Van, amit alakja után becéznek, mint a farfallét (pillangó) vagy az orecchiettét (fülkagyló), van, amelyik nevezetes eseményhez köthető, mint zitoni (zita: ara), vagy ahhoz, ahogy bíbelődni kell vele, mint a tagliatelle (tagliare: vágni).

Bármennyi változat is létezik, a pastafogyasztásnak megvan a maga logikája, amit minden rendes olasz követ. Bolognai spagettit például nem esznek. Ez a tészta ugyanis nem raguhoz való. 

Az olaszoknál a tészta-szósz párosítás szigorú szabályokhoz kötött. Annyira, hogy a kamra tésztakínálata határozza meg a vacsorát. Hiába találná ki valaki, hogy fokhagymás-csilis pastára vágyik, ha csak pennéje akad: megszívta. Ahhoz ugyanis masszívabb szósz dukál, a fűszerekhez spagetti kell.



A hosszú, vékonyabb tésztákhoz könnyű, kevésbé folyékony, vagy olyan krémes szószokat használnak, mint a pesto vagy egy tejszínes mártás. A hosszúkás pasták vastagabb verziói, amilyen például a fettuccine, már valamivel sűrűbb szószokat kapnak, de ezt sem viszik túlzásba. A hosszú, de nagyon vékony tésztákból a cérnametélthez hasonlóan levesbetét vagy édesség lesz. A capellinit például tejben kifőzve, mézzel keverve adják a gyerekeknek. Az olyan pastalapok felhasználása, amilyen a cannelloni és a lasagne, adja magát: ezeket elég bármilyen gazdag masszával a sütőbe dugni. 



 

A csőtészták erősek, üregesek, így könnyedén képesek megtartani a gazdag, darabos, sűrű szószokat. Ezeknél már nem vész kárba egy jó húsos ragu. Kedvelt csőtészta például a penne vagy a ziti, amit kifejezetten csípős szószokkal szeretnek tálalni az olaszok, és persze ott a klasszikus makaróni. Igen, jól értette. A makaróni valójában nem az a spagettinél vastagabb, lyukas pasta, hanem egy rövid, félköríves hurka. Régen egyébként a makarónit a pasták gyűjtőneveként használták. Egyesek szerint azért, mert a kifejezés a latin macerare (dagasztani) szóból született, egy kedvesebb sztori szerint viszont egy reneszánsz korabeli nápolyi herceg érdeme az elnevezés. Akkoriban nem volt olcsó a molnár, így mikor a herceg megkóstolta a tésztát a Si buoni ma caroni! (Nagyon finom, de nagyon drága!) felkiáltással foglalta össze benyomásait.



De térjünk csak vissza a fura formájú tésztákhoz. A radiatore, a farfalle vagy a fusilli nem a tésztakészítő mulatságára lett olyan göcsörtös, hanem azért, hogy minél több szószt tudjon megmarkolni, hogy a zöldséges, tengeri kütyüs, húsos raguk minél intenzívebben járják át a tésztát, amíg eggyé nem válik a szósszal.


A tésztáknak tehát nemcsak az alakja, de a felszíne is arra terveztetett, hogy minél több szószt kössön magához. Nem véletlenül lett két különböző iskolája a száraz tészta gyártásának sem. Az egyik módszerrel a tésztát teflonbevonatú, lyukacsos, rozsdamentes acélkorongok között préselik át, így sima, szinte lakkozottnak tűnő felületet állítanak elő. Ezekhez a tésztákhoz inkább karakteresebb ízű, paradicsomos mártások mennek.  A másik esetben a préselés bronzlapok között zajlik, ami durvább felszínt eredményez, így a tészta jobban képes beszívni és megtartani a nedvességet. Ezekhez pedig inkább a kifinomultabb ízű, kevésbé sűrű, de darabosabb (például rákos) mártásokat kínálják.



Elsőre bármennyire fennhéjázó finomkodásnak, felesleges sznobizmusnak tűnik ez az aprólékosság, Locatelli szerint a jó tésztaételben a pasta és a szósz egységgé válik, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a tészta minden hajlatát átjárják az ízek. Az olasz szakács ennek érdekében persze egyéb trükköket is bevet. Például hozzáad a tészta főzőlevéből egy keveset a szószhoz, ami egyrészt extra keményítőként szolgál, másrészt segíti azt az utolsó falatig nedvesen tartani. Locatelli négy főre 50 ml főzővízet használ. A szakács másik trükkje, hogy inkább kevesebbet tartja a vízben a tésztát, és hagyja, hogy a forró szószban főjön tökéltesre. Szerinte egyébként az összetapadás ellen a főzővízbe csepegtetett olaj felesleges, egyszerűen elég helyet kell hagyni a tésztának a vízben, és ha jó minőségű a pasta, nem ragad össze. Egy liter vízhez 10 dkg tészta és 1dkg só a megfelelő mennyiség.
 

42 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://zamat.blog.hu/api/trackback/id/tr341567589

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.01.17. 10:59:51

Lehet, hogy nem Marco Polo hozta Európába a tésztát, de hogy a kínaiak találták ki, az egészen bizonyos, hiszen tésztát esznek már 5 ezer éve, amit szintén régészek, sinológusok és kultúrtörténészek bizonyíthatnak. Régóta megy ez az olasz nemzeti büszkeségtől dagadó füllentés, hogy mi (mármint az olaszok) találtuk fel a pastát, de nem. A kínaiak voltak azok. Tuti. :)

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.01.17. 11:02:58

A poszt lényege, a paszta és a szósz kapcsolata viszont érdekes, nem is gondoltam még így végig ezt...:) De abszolút logikus.

Sákovics Diana · http://zamat.blog.hu 2010.01.17. 11:06:54

@efes: A kínaiak valóban ettek már 4000 éve is metélteket, de azt kölesből készítették. A malomkő használatát a rómaiak terjesztették el a császárságban, tehát búza alapú tészta azóta van Kínában.

Én legalábbis így raktam össze. zamat.blog.hu/2010/01/08/azsiaban_is_imadjak_a_tesztat

MeeCee 2010.01.17. 11:07:21

Teljesen logikus a tészta-szósz párosítás, évek óta ezt csinálom, teljesen magamtól, egyszerűen adott szósz bizonyos tésztákkal nem jó. Azt sem értem, aki apróra töri a spagettit főzés előtt, ha rövid tésztát akar enni, amikor kismillió fajta közül válogathat.

scheerti · http://scheerti.blog.hu 2010.01.17. 11:16:27

@MeeCee:

>Azt sem értem, aki apróra töri a spagettit főzés előtt

Hú, milyen igaz. Azt én is büntetném.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.01.17. 11:24:48

@Sákovics Diana: Malomkövet már a kőkorszakban használtak, szerte a világban, így a rómaiak nem terjeszthettek el semmi effélét sem Kínában, sem sehol máshol. A kínaiak nem csak kölesből, hanem rizsből és más natúrgabonából is készítettek lisztet, amit vízzel metéltformára gyúrva ettek meg. A rómaiak semmi mást nem találtak fel a tésztaügyben, mint a formai variációkat. Dizájnoltak csak ebben is, mint mindenben. Nem Európa a kultúra bölcsője, tessék már felfogni végre. A rómaiak, de őket jóval megelőzve a kis-ázsiai népek is használták már a malomkövet, de az azon készült lisztből lepénykenyereket sütöttek, nem pedig metélteket, pasztákat.

Skunkworks 2010.01.17. 11:34:27

Gondolom bennem van a hiba de a tésztától hogy lehet jóllakni? Bevágok belőle egy taligára valót aztán egy óra múlva mintha nem is ettem volna semmit. Kenyérrel még el is megy. Nem is értem.

Sákovics Diana · http://zamat.blog.hu 2010.01.17. 11:57:18

@efes: Szó sincs róla, hogy nem ismerném el az ázsiai kultúrát. Egyszerűen azt állítottam, hogy nem a kínaiaktól érkezett a tészta Európába. Attól, hogy a Kínaiak készítettek tésztát, ezt a világ más részein tőlük függetlenül is megtehették. Összekeverték a gabonát és a vizet, azt jóvan.

A malomkőhasználattal kapcsolatban nem találtam meg az eredeti forrást ( két éve írtam ezt a cikket), azt viszont itt is írják, hogy Kínában előbb a köles volt divatban, és a búzából jóval később csináltak csak lisztet (annak ellenére, hogy régóta ismerték).

recipes.howstuffworks.com/marco-polo-pasta.htm

sanyikám 2010.01.17. 12:28:30

A cikk igazából nem is az eredetről szól.Eredhet a tészta bárhonnan,azt senki sem vitathatja hogy az olasz konyhával forrt össze a neve világszerte és ez szerintem egyáltalán nem véletlen.

Non-stop képes lennék pastát zabálni.

Voloka 2010.01.17. 12:29:00

Szörnyű, hogy nálunk sokan még a spagetti és a makarónit is összekeverik! Ahol ilyet látok, mindig elmondom, hogy a makaróni az egy cső, aminek hiányzik a közepe. Egy mérges háziasszony visszaszólt, miért hol a közepe?
Na az a makaróni! mondtam! Persze ez csak formailag igaz.

acsa77 2010.01.17. 12:32:01

@Skunkworks: ez a tészta alapanyagától, a hozzáadott ételtől, na meg a szokástól függ. Pl. ahogy fent is írták, a tojásos tészta nehéz. A jófajta tojásokat egyébként sajnálom is tésztába tenni. Ha nagyjából egyenlő arányban eszik az ember egyszerre húst és szénhidrátot, akkor ugyan laktat, de terheli is a gyomrot. De ehhez vagyunk hozzászokva. Ezért ehhez képest minden mást nem érzünk eléggé laktatónak. Szóval ha sima tésztás (ált. sima fehér ipari búza) ételt eszünk, az hamar farkasétvágyat okoz, és fölös mennyiséggel pótoljuk a finomított áru "ürességét". Ha épp egy nap nem tudok teljes értékű és elválasztott étrendet megvalósítani, akkor a fenti fülledtség és a farkasétvágy váltakozik nálam.

Jó megoldás leegyszerűsítve: gyümölcs és nagy folyadékfogyasztások fél órával az étkezés előtt, vagy távol az étkezésektől, gyümölcs max. délutánig. A főétkezéskor az állati fehérjéket és a lehetőleg jól emészthető formájú zsiradékforrásokat rostban dús, szénhidrátban szegény zöldségekkel elfogyasztani. Így meglepően nőni fog a magyar étrendből alárendelt szerepet játszó nyers, félig nyers, erjedt (ill. savanyított) zöldségek aránya. Kis szünetet tartva (ideális esetben min 15 perc) jöhet a sós vagy édes szénhidrátos étel, lehetőleg kis mennyiségű, csak ízesítést szolgáló zsiradék, fehérje vagy gyümölcs aránnyal, lehetőleg min. 50% teljes gabonával. Sajnos a kapható kész/félkész termékek marketing okokból nem nyújtják itthon ezt. Sokféle modern vagy hagyományos étrendnek része a gondos párosítás és szétválasztás.

A leves és főzelék nem marad ki ebből, mert az első fogás szerepét veheti át, fenntartva a hús és zsiradék magas, és a szénhidrát alacsony arányát.

A reggelinél és szendvicseknél is sajnos "előre" szorul a kolbász/tojás/sajt java a zöldségekkel, melyből csak annyit szabad enni, hogy utána 2 szelet >90% teljes kiőrlésű szelet könnyű feltétű kenyér még beférjen.

Vissszaaa! mennyééé! 2010.01.17. 12:59:34

@Sákovics Diana:
@efes:
alapvetően mindegy, hogy miből készül a tészta, kölesből, rizsből, búzából. Technikailag, maga a fejlesztés a lényeg:
víz, liszt + esetleg tojás. De ugye ugyan így mehet mellé tinta, spenót, parpüré, blablabla, egy kis természetes színezéknek.

Kína viszi a prímet, de a másik vicc ugye, hogy ott a tésztát már akkor porcelánból ették, amikor nálunk a görögög gyantát öntögettek a borba tartósítóként.

Bukowszky · http://bukowszky.blog.hu 2010.01.17. 13:13:35

Picit jobban kiemeltem volna az "al dente" fogalmat, sajnos a magyarok még mindig, hagyományosan, hajlamosak szarráfőzni a tésztát. Ugyancsak tönkreteszi a tésztát, ha ázni hagyják a vízben és persze az is, ha leöblítik főzés után. Természtesen csakis frissen főzött tészta kerülhet az asztalra; arra is csak a magyarok képesek, hogy az előző nap (szét)főzött, összetapadt tésztát mikrózzák. Továbbá felfoghatatlan, hogy képzelik egyesek azt, hogy tojásos száraztésztát főznek: ezek a tészták emberi fogyasztásra alkalmatlanok, büdösek, csirkeólszaguk van.. talán ezért is hajlamosak egyesek leöblíteni őket főzés után.. tragédia.. ahelyett, hogy vennének tökéletes durumtésztát, amely egyetértve a cikkíróval, persze, hogy nem tapad össze, ha jó minőségű. A tészta szeret úszni, sok vizben kell főzni. Én néha teszek a vízbe babért, szerintem nagyon finom illatot ad a tésztának. A főzővíz mártásba átlényegítésével is tökéletesn egyetértek. Fura, hogy a magyar hagyományokból mennyire hiányzik a tészta, pedig a világ legegyszerűbb ételei - csak néhány alap dologra kellene odafigyelni.. no, majd csak megtanuljuk egyszer :) - hisz ez talán nem genetikai defektus bennünk, csak a hagyományok, kultúra hiánya, de ez korekt oktatással pótolható.

az igazi medwe · http://medwe.blog.hu 2010.01.17. 13:23:10

Érdeklődve olvastam a posztot és a kommenteket is, szerencsére itt van minden, ami ilyenkor szokott, a hasznos információktól kezdve a tudálékos ledorongolásig.
Csupán egy valamit szeretnék pontosítani:
tuti az a négy főre szóló 50 ml, azaz fél deci főzővíz?
Nekem ölég kevésnek tűnik.

Sákovics Diana · http://zamat.blog.hu 2010.01.17. 13:28:59

@az igazi medwe: igazad van, elnézést. lemaradt egy nulla. javítom. köszönöm.

Bukowszky · http://bukowszky.blog.hu 2010.01.17. 13:33:24

szerény meglátásom szerint az olasz konyha nem a arról szól, hogy mikrogrammra mérjük ki patikamérlegen az összetevőket..

Rosszindulatú Vászka 2010.01.17. 13:34:22

"Hiába találná ki valaki, hogy fokhagymás-csilis pastára vágyik, ha csak pennéje akad: megszívta. Ahhoz ugyanis masszívabb szósz dukál, a fűszerekhez spagetti kell.

"

Nocsak. És a penne arrabiata?

Bukowszky · http://bukowszky.blog.hu 2010.01.17. 13:37:53

jah, én sem értem miért ne lehetne egy masszívabb szósz fokhagymás-csilis :)

Rosszindulatú Vászka 2010.01.17. 13:41:59

Nekem külön talány ez az igazi olasz-konyha fétis, mert a legtöbb talján tuti szakácskönyvön csak röhögnek az olasz ismerősök, arról nem is beszélve, hogy ott is tájanként mások a preferenciák. Pl. egy barátomnál a három olasz haver nekiállt igazi pizzát sütni, ellembe már a tészta gyúrásánál véresen összevesztek.

az igazi medwe · http://medwe.blog.hu 2010.01.17. 13:44:01

@Sákovics Diana: igazán nincs mit, öröm a számomra hogy hozzájárulhattam a bloghoz.
(én főleg enni szeretek, nem történelemről meg más népek kötelező szokásairól okoskodni :-))

Sákovics Diana · http://zamat.blog.hu 2010.01.17. 13:44:04

@Rosszindulatú Vászka: a fokhagymás-csilis megoldásnál csak ez a két összetevő kerül a pastára, az arrabbiatánál pedig nagyobb paradicsomdarabok is vannak a szószban.

az igazi medwe · http://medwe.blog.hu 2010.01.17. 13:45:20

@Rosszindulatú Vászka: nagyon egyetértek! :-) - és inkább megkímélem az egybegyűlteket egy erről szóló írásom belinkelésétől

finnegan · http://extraszuz.blog.hu 2010.01.17. 13:57:22

Jo bejegyzes, a gyartasi technologia kulon erdekes. Nem vilagos: ez a bronz/teflon megkulonboztetes egyes tesztafajtakra is igaz, vagy egy technologia egy gyartora jellemzo?

A bolognese kulon erdekes felvetes: olasz ismerosoknel is spagettivel ettem, de elohalasztam az Ezustakanalat, vegigneztem tovirol hegyire, s csak lasagne es tortellini jelent meg bolognese kontextusban.

Egyebkent kerdes: tapasztalat szerint melyik a legjobb szarazteszta gyarto?

Nekem igy nez ki:
1. Da Cecco
2. Barilla
3. Panzeri

Da Cecco azert kiemelkedik a mezonybol.

A kezmuves tesztakban nem vagyok eleg muvelt, hogy velemenyt alkossak, de olvasnek roluk...

Sákovics Diana · http://zamat.blog.hu 2010.01.17. 14:07:50

@finnegan: Locatelli szerint a különböző technológiák a gyártókra jellemzők. A teflonos verziót a Barilla találta ki, míg a bronzkorongos egy régebbi, hagyományos verzió.

Egyébként szerinte a drága olasz gyártók csinálják a legjobb tésztákat. Ő a Latinire esküszik, bár ezzel én még nem találkoztam itthon.

images.manufactum.de/manufactum/grossbild/99570_1.jpg

finnegan · http://extraszuz.blog.hu 2010.01.17. 14:30:58

@Sákovics Diana: Koszonom a valaszt, Latinit megneztem, Mo-on is forgalmazza egy ceg: espressokft.hu, de meg nem probaltam. A legjobb elmenyek persze igy is-ugy is egy lazioi kis etterem friss tesztas vongoles pestojahoz kotodnek...

Sok sikert a bloghoz!

Bukowszky · http://bukowszky.blog.hu 2010.01.17. 14:56:20

az nem rossz jelenet A keresztapa III-ban, amikor Vincent és Mary tésztát készít :)

surranómacska 2010.01.17. 15:05:21

@Bukowszky: Borzasztó sznobizmus van a szavaidban. A magyarok nem olaszok, tehát ha valakinek szarrá ázva ízlik a tészta, akkor miért ne csinálhatná szarrá főzve. Egészségére. Minden autentikus étel hasonul az országhoz, ahol elkészítik, ez mindig is így volt. Ha valaki eredeti olasz tésztát akar főzni, akkor nyilván utána néz, mellesleg nem hinném hogy egy olyan nagy országban, mint Olaszország mindenhol ugyanaz a szokás. Tésztában sem.

Felháborító, hogy másnapos kaját esznek egyesek? :) Szerintem ez több, mint vicc. Nem mindenkinek van kedve, ideje, anyagi lehetősége minden nap friss ételt főzni.

"Továbbá felfoghatatlan, hogy képzelik egyesek azt, hogy tojásos száraztésztát főznek: ezek a tészták emberi fogyasztásra alkalmatlanok, büdösek, csirkeólszaguk van."

Imádom, mikor egyesek leszólják más étkezési szokásait. Neked így, nekik meg úgy. Miért lehetetlen elfogadni a másik dolgait?

"...hisz ez talán nem genetikai defektus bennünk, csak a hagyományok, kultúra hiánya, de ez korekt oktatással pótolható. "

Genetikai defektus? :) Magyarország nem a tészta országa, ez hagyományok, kultúra oka, IGEN. De nem genetikai defektusé. Mi a gulyás és a csirkepörkölt "országa" vagyunk, nem hiszem, hogy bárkit is oktatni kéne a - másnak egyébként nem ártó - szokásai megváltoztatására.

Nincs baj a reformokkal, de ne csináljunk már úgy, mintha más népek szokásai csak azért mert MÁSOK, okot adnának arra, hogy a mi szokásainkat ledegradáljuk! A hangnemmel kicsit baj van, úgy érzem.

primavera 2010.01.17. 15:10:26

Szerintem valamit igencsak elszamoltal. 4 fore 500 ml vizet hasznal a szakacs? Az fel liter! Hogy fozol ki benne 4 adag tesztat??? Vagy fejenkent ertendo az 500 ml?
Te magad irod, hogy 1 liter vizhez 10 dkg teszta a megfelelo mennyiseg. Egy adag teszta etteremben altalaban 7 dkg, az 4 fore 28 dkg, tehat kell hozza kb. 3 liter viz!
Mi itthon 2 fore 22-24 dkg tesztat fozunk ki (kb. 2/3-at a parom eszi meg, nemhiaba, olasz a draga!), es ehhez a mennyiseghez is kb. 3-4 liter vizet hasznalok, ket kiskanal soval.

primavera 2010.01.17. 15:19:04

Most meg egyszer atolvastam. Lehet, hogy en ertem felre, es az 500 ml fozovizet a szoszhoz adja hozza? Akkor meg soknak tunik. Fel liter vizet egy szoszba beletenni?!

Bukowszky · http://bukowszky.blog.hu 2010.01.17. 15:20:28

"Minden autentikus étel hasonul az országhoz, ahol elkészítik, ez mindig is így volt."

Pontosan ez a baj. :) De akkor ne áltassuk magunkat azzal, hogy európaiak vagyunk.. :)

Akinek annyi igénye sincs arra, hogy mit eszik, hogy sajnál 15 percet a tészta főzésére szánni, azt én tényleg, őszintén sajnálom.

Nem vagyok sznob, nem szeretem az olaszbuzikat, de próbálok nem beleposhadni ebbe az igénytelen, gyökértelen provinciális vergődésbe, ami ebben az országban van.

kartonbagoly · http://leadombrol.blogspot.com/ 2010.01.17. 15:22:24

@MeeCee, @scheerti: A kenyeret is egyben veszitek, aztán pedig felszeletelitek.

Mindenki ízlésének megfelelően törje, vagy ne törje a tésztát. Erről szól a főzés.

Bukowszky · http://bukowszky.blog.hu 2010.01.17. 15:24:40

butaságokat írsz amúgy.. az olaszok nem azért készítik úgy a tésztát, ahogy, mert MÁSOK, hanem azért, mert az úgy jó, úgy van kitalálva.

olyan, amit írsz, mintha arról akarnál meggyőzni, hogy mennyire szuper dolog fáradt étolajat tankolni gázolaj helyett az autóba, hiszen milyen remekül elmegy azzal is és milyen finom sültkrumpli szaga van tőle az utcáknak és különben is mit szólok be, ez abszurdisztánban így szokás...

primavera 2010.01.17. 15:31:56

A "lyukas spaghetti" neve egyebkent bucatini.

Sákovics Diana · http://zamat.blog.hu 2010.01.17. 15:37:16

@primavera: így jár az, aki a kritikára gondolkozás nélkül kijavítja a szövegét. amikor az igazi medwe szólt, hogy kevés lesz az a főzővíz négy főre, gondoltam elírtam egy nullát. de persze nem. az valóban a szószhoz adandó vízmennyiségre vonatkozott, így az eredeti, 50 ml volt a helyes. elnézést érte

surranómacska 2010.01.17. 15:43:52

@Bukowszky: Az Európaiságnak nem tudom mi köze van ahhoz, hogy ki milyen szokások szerint készíti a kaját. Az Európaiság egy földrajzi tényező. Ennyit erről. Persze lehet, hogy neked más eszmék is bújtak mögé, hogy európai vagy, nem tudom.
Egyébként: ki hozta fel most ezt, hogy Európaiak vagyunk-e vagy sem? :)

"butaságokat írsz amúgy.. az olaszok nem azért készítik úgy a tésztát, ahogy, mert MÁSOK, hanem azért, mert az úgy jó, úgy van kitalálva."

Talán nem értetted hogy mondtam. Kinek így, kinek úgy. És az, hogy mi a "jó" az egy nagyon szubjektív fogalom. Nem gondolhatod komolyan, hogy ez egy indok, hogy "úgy jó, úgy van kitalálva". :D Nekik talán igen, meg neked, de egy csomó embernek nem.
Úgy mondom mindezt, hogy utálom a szétfőtt tésztát, csak azt is utálom, mikor valaki ennyire fennhéjázóan adja elő magát valamiről, ami tökéletesen egyén- és szokásfüggő.

Ha te ettől érzed magad magasabb rendűnek, hogy frissen főzöd a tésztát, al dente, és csakis durumot, nameg hogy lenézed, aki nem így csinálja, akkor lehet, hogy te vagy sajnálatra méltó. :)

primavera 2010.01.17. 15:45:46

@Sákovics Diana: Oke, igy mar ertheto. Mar azt hittem, en csinalok valamit rosszul, hogy max. egy fel merokanalnyi fozovizet adok a szoszhoz, de inkabb kevesebbet. :)

Darkcomet 2010.01.17. 16:20:49

Most vessetek meg, de en teszek egy kicsi olajat a vizbe, mivel igy nem kell nagyobb mennyisegu tesztat ket reszletben kifozni. Viszont a tesztat nem fozom meg teljesen, hanem szures utan, forron egy fedett edenybe teszem, ahol suru razogatas mellett a sajat gozeben parolodik puhara.

Ленина · http://szanalmas.hu 2010.01.17. 16:35:11

Életemet és véremet egy pastáért.
Vagy kettőért..

bigthereal 2010.01.17. 18:51:43

dove c'e barilla, c'e casa...

azt kéne összetörni, aki töri a spaghettit!

Natalie Polgar 2010.01.17. 19:08:32

A jó minőségű lisztből készülő házi tészta valóban nem ragad össze tapasztalatom szerint.

A bolognai receptet egyébként, bár Dia a blog sajátosságait figyelembe véve nem írta meg, de kipróbáltuk és isteni.

Egy kis képes tészta enciklopédia, szórakoztatásul mindenkinek: www.archimedes-lab.org/pastashape.html