Hogy mi a Zamat?

Kötetlen gasztroügyi kultúratúrás, recept és kritika nélkül.
Hitvallás. Vagy mi az ördög.

Hír tapas

  • Hibás feed URL.

Tény tapas

A teacserje több száz évig is elélhet. Életének harmadik évében hoz először szüretelhető leveleket, és a következő ötven évben termékeny marad. (D. Joachim, A. Schloss: The Science of good food, 2008)

Friss topikok

Creative Commons Licenc

A finnyásság fejlődése

2010.01.21. 11:00 Sákovics Diana

Az unokaöcsém háromévesen kezdett barátkozni a zöldborsóval. A tányérjából kipöccintett szemet ujjai közé szorította, mesélt neki, nyomkodta, majd bedugta az orrába. A következő borsószemmel még mélyebbre tolta az elsőt. Aztán jött még egy. Meg az utolsó. Az ügyeleten ülve azon merengtem, vajon miért hitték a görögök, hogy a gyerek olyan kis növésű ember, aki nem szereti a zöldséget.

Fogalmam sincs, hogy fog folytatódni Dávid és a borsó története, azt a tanulságot viszont már most levonhatjuk, hogy a gyerek és az étel viszonya messze túlmutat az ízlésen. Ahhoz, hogy megtudjuk, hogyan lehet válogatós, burgerfüggő, brokkoliköpködő kölykünket élhetőbb étrend felé terelni, először meg kell értenünk a finnyásság fejlődését.

 

Kezdjük rögtön azzal, hogy mindenről ön tehet. A gyerekek hajlandósága ugyanis az új vagy különös étel elfogadására örökletes. Ha anyu is hátrahőköl egy tál gőzölgő mángoldtól, akkor jobb, ha nem álmodozik tököt követelő gyerekről. Marad a rántott hús. Persze a gének nem determinálnak a szegényes táplálkozásra, a korai tapasztalatok, a kultúra és a kor egyaránt formálják utódaink ízlését. A nyelv ízlelőbimbói már a magzati kor ötödik hónapjára kifejlődnek, és az első ízélményeink az édeskés magzatvízből és az édes, zsíros, kicsit sós anyatejből erednek. Ezért olyan megnyugtató a csoki. Ha az anya sok csípőset vagy erősen fűszeres ételt eszik a terheség alatt, a gyereket is vonzzák majd az intenzív ízek. Aki pedig sokáig él anyatejen, később kevésbé bolondul majd a junk foodért.



 Amíg van tej, nincs is semmi baj, a gondok a szilárd táplálékkal kezdődnek. Pedig itt is az evolúció az úr. Minden állatnál, így nálunk is, az új étel elutasításnak adaptív értéke van. Azaz, ha a gyerek nem eszik ismeretlen ételt, meg sem tudja mérgezni magát. Én persze másfél évesen gondtalanul rágcsáltam el apám cigicsikkjeit, de az evolúciótól mégsem várható, hogy kövesse a dohányipar vívmányait. De legalább a saját bőrömön tapasztaltam, hogy az ösztönvezérelt viselkedés mellett a természet felruházta a gyereket a szociális tanulás képességével, vagyis azzal, hogy utánozza, modellezze a körülötte élőket. Az első években a szülőket. Nem véletlen, hogy az állatvilágban egy emlős se hagyja, hogy a kölyke azt egye, amit akar, inkább megmutatja, hogy mi ehető és mi nem. Nekünk is ez a feladatunk.

Ön tehát a gyerek referenciapontja, az első számú modellje, a tanítója. Ha ön este a tévé előtt benyomja a két sört a zacskó chipsszel, nehéz lesz rávenni a srácot, hogy nassolás gyanánt répát rágcsáljon. Pszichológiai kutatások is megerősítették, hogy a gyerekek szívesebben esznek bele az előttük gőzölgő ételbe, ha a felnőtt is velük kosztol. Ha pedig a gyerek életében nincs aktívan jelen a felnőtt, viszont van tévé, akkor onnan lesi el az életvezetési trükköket. Ez korántsem lenne olyan nyomasztó, ha valaha láttunk volna főzelékreklámot.

A mérgektől való ösztönös félelem mellett az öntudatra ébredt kisgyereknek más oka is van a válogatásra. A gyerek ebben az időszakban kezdi felfedezni a világot, próbálgatja a határokat, és azzal igyekszik kontrollt gyakorolni a környezete és a szülő felett, hogy elutasítja az ismeretlent. A fejlődéspszichológusok szerint fontos, hogy ilyenkor ne váljunk indulatossá, de ne is intézzük el a dolgot azzal, hogy lám, a kis Lajos se lesz paprika-fanatikus. Ezt ugyanis megjegyzi magának, és legközelebb már simán hivatkozhat az anya korábbi engedékenységére. Ehelyett hagyjunk időt a gyereknek, hogy elmúljon az ismeretlentől való félelem. A kutatások szerint ehhez körülbelül nyolc-tíz alkalommal kell újra és újra feltálalni a kritikus ételt. Hogy megkönnyítsük a feladatot, nem árt bevetni néhány trükköt.

Először is, akkor érdemes a gyereknek új ételt kínálni, amikor nyugodt, de éhes. Egyszerre csak egy ismeretlen dolgot tegyünk a tányérjára, és valószínűbb a sikerünk, ha azt a megszokott, esetleg a kedvenc ételével együtt prezentáljuk. És persze mi is azt esszük. Jó taktika, ha játékos formában tálalunk, például úgy, hogy a müzli tetején banán szemű, szőlő orrú, alma szájú manó vigyorog a gyerekre. Sajnos egy főzeléket sem a kés, sem a kalózos sütiforma nem tehet vonzóbbá, de ilyenkor is ott a fantáziánk. Egy tűzokádó sárkányt könnyebben elnyel az óriás, mintha csak egy egyszerű répafőzelék érkezne a kanálon. Egyébként, ha van időnk, akkor zöldségekből remek képek készíthetők egy olyan világról, ahol a brokkoli fa, a répa virág, a karfiol pedig a felhő. A borsón viszont tartsa rajta a szemét.

Az új ételt akkor is könnyebb a gyerekbe diktálni, ha nem a vacsoraasztalnál szembesül vele először. A piacon, ahol a nagy tömegben és ricsajban minden fura alakú, színű és anyagú ételektől roskadozik, sokkal könnyebb a gyerek érdeklődését felkelteni. Ha pedig megtetszik neki az a nagy, kerek, zöldes-sárga labda, biztos nem kell majd sonka alá rejteni a sárgadinnyét. Ha utódunk mégis egy tányéron látja meg a bizarr ismeretlent, akkor érdemesebb annak formáját, színét, mint az ízét dícsérni. Persze még jobb, ha van a vacsorához egy érdekes sztorija. Például az, milyen lelkesen lesik apró lapátjukkal az asszonyok a nagy földhalom alatt megbúvó spárgákat, és ha feltűnik az egyik fejebúbja, máris eszeveszett ásásba kezdenek, és kezüket nem kímélve csoportosan kaparják elő a zöldséget, hogy aztán kosarakon, késeken és egy zötykölődő úton keresztül estére már a mi tányérunkon virítson.

A trükkök mellett persze egyszerű szülői szabályok is segíthetik, hogy olyan éhes és kosztra koncentráló gyerek üljön az asztalhoz, aki szívesen belenyal bármibe. Az étkezések között nincs nass vagy gyümölcslé, amikor eszünk, akkor pedig nincs se tévé, se játék. A desszert pedig nem jutalom. A jutalom ugyanis azt jelenti, hogy az a legklasszabb dolog a világon, és ki ne akarná mindig a legjobbat megkapni?

Amikor a gyerek közösségbe kerül, már nemcsak mi, hanem az új környezet is hat az ízlésére. Az iskolás több időt tölt az otthontól távol, a zsebpénzén maga vásárol uzsonnát, a haverjai burgerrel tömik, ő pedig új szokásokat alakít ki, és nekiáll megformálni a saját életstílusát. Hozzáállását már megszilárdítottuk az új ételekhez, és 10-12 éves korára be is rögzülnek étkezési szokásai. Ebben az időszakban a gyerekek fogékonyak az érdekes, új információkra, így amellett, hogy továbbra is együtt esszük vele a spenótot, érdemes őt a változatos és egészséges táplálkozás alapjaira tanítani. Ilyenkor már megérti, hogy van rossz, meg jó zsír, hogy a mértéktelen csipszfalástól a szomszéd fiú simán lenyomja majd hegynek fel a bringával, és hogy lassabban lesz éhes a sokmagos, mint a sima fehér kenyértől. Ha jó munkát végeztünk, gyerekünk nyitott lesz az új ízekre, bár lehet, hogy kamaszkorban egy időre megőrül, és az almát fehérjeporra cseréli, de ha minden jól megy, mire eléri a negyed évszázadot, ő is lesz vagy 70 kiló, testében 45 liter vízzel, egy tyúkól kimeszeléséhez elegendő mésszel, 2200 gyufához elegendő foszforral, két ötvenes szöghöz való vassal, 9000 ceruzabetéthez elegendő fémmel és egy kanálnyi magnéziummal. (Erlend Loe: Naiv. Szuper.)
 

17 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://zamat.blog.hu/api/trackback/id/tr281491906

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

agyvihar · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.01.21. 11:44:50

A csoki trükkös dolog, pláne ha a rokonok azt vesznek neki ajándékba, jutalmul. A csoki amúgy olyan, mint a TV. Odaadod a gyereknek, és addig sincs rá gond. Nem mindenki bírja energiával a gyereket, ezért hajlamosak vagyunk belecsúszni az egyszerű megoldásokba.

Szóval nehéz dolgok ezek. :)

Tuvalu 2010.01.21. 12:02:05

9000 ceruzabetétnyi fém? Ez mi lehet?

greggrant 2010.01.21. 12:02:45

aha, csakhogy nem minden a tanítás és a nevelés, ha ízlésről van szó: engem is tömtek kiskoromban mindenféle főzelékkel, tejbepapival, csupa egészséges, junkfoodnak távolról sem nevezhető étellel. Majd amikor ki tudtam már fejezni, mi tetszik, meg mi nem, kapásból elutasítottam ezeket. Viszont mindig is érdeklődtem az újdonságok után, örömmel kóstolok meg mindent. Legfeljebb nem jutok tovább a kóstolásnál.

Blany 2010.01.21. 12:12:37

Legnagyobb unokahúgom finnyás, válogatós és nem nagyon nyitott az új dolgokra, a középső pedig kiskorától imádja pl. az olajbogyót, és mindenevő, kíváncsi és könnyen megkóstol újdonságokat (persze igényes azért), igazi ínyenc. Mindketten sokkal jobban kedvelik a magas kakaótartalmú keserűcsokit, mint a tejcsokit. Természetesen ugyanabban a közegben nevelkednek, nyitott és ínyenc családban.

Lowtyo 2010.01.21. 12:19:06

ezt a játékos tálalásos dolgot azt hiszem kipróbálom este. amúgy, lehet valami az örökletes finnyásságban, lányom ugyan azokat az ételeket nem hajlandó még megkóstolni sem, amit az anyja sem szeret.

mocc 2010.01.21. 12:21:31

Rokonságomban élő ötéves kisfiú babakorától tévé mellett étkezett. Időnként a tévé mellett könyv, vagy játék is volt az asztalon. A szülők pedig csodálkoznak, hogy a gyerek nyammog, nem eszik rendesen és kultúráltan, ezért, ha idegesebbek, türelmetlenebbek, megetetik a srácot! A gyerek meg ugyan kicsi, de nem hülye: minek ügyeskedjen a kanállal, ha úgyis megkapja a kaját?!

scheerti · http://scheerti.blog.hu 2010.01.21. 13:00:56

Vannak olyan ételek, amelyek felnőtt fejjel se csúsznak le, nem tudom miért. Én például imádom a sóskát/spenótot, amit a legtöbb ember gyűlöl, de nem bírom elviselni a karfiolt semmiféle ételben.

Ezek szerint anyám a hibás, majd ha találkozom vele megemlítem neki:)

kishusom 2010.01.21. 13:11:04

Két lányom hálaistennek mindenevő, sőt irigykedjetek, kedvencük a brokkolikrémleves és a spenót. Minden főzeléket megesznek, de csak úgy, ahogy én főzöm: sósan és fokhagymával, tehát az ovis ÉDES tökfőzeléket, paradicsomos káposztát nem. Ja, és a cukrozott tejet sem isszák meg az oviban.

Nálunk kezdetektől fogva a sütemény ebéd után volt és nem ebéd helyett. Pedig volt olyan nagymama, akivel összevesztem, mert majdnem sírt idegességében, amikor az a lányom, amelyik nem ette meg az ebédet, nem kapott tőlem sütit. Következő alkalommal a nagyi megelőzött engem, mert két kanál főzelék után bejelentette, hogy a gyerek tulajdonképpen szépen evett, elkapta előle a főzeléket, elé tette a tál sütit, és diadalmas mosollyal nézett rám, amikor a gyerek az egészet befalta. Az a nagymamama azóta sem érti, hogy miért szorítkozunk a kötelező ünnepi látogatásokra...

Riesengrosse Gummischlange 2010.01.21. 13:12:37

Ez a cikk egy baromság, és egy csomóan be is kajálják - éljenek az ujdonságok :)))

Imádom a zöldségeket,gyümölcsöket, a tengeri herkentyűket, soha nem eszem chipset és hasonló vackokat, a mekit és társait lehetőleg nagy ívben elkerülöm.
A gyerekeimmel mindenfélét megkóstoltattam, én főztem, sőt én is ettem belőle. Amikor kicsik voltak rengeteg mindent megettek. Aztán kinőtték és jelenleg meglehetősen sok dologra fintorognak, finnyásak, nem érdeklik a spárgáról szóló mesék - mondjuk nagyok is hozzá. Pl.köszönhetően az iskolai menzának.

Majd ezt is kinövik, ahogy én is kinőttem.

Flipper333 2010.01.21. 13:46:48

@Tuvalu: sznyvsz szén a jó megfejtés ;-)

Sallalíz · http://globalicum.blog.hu/ 2010.01.21. 14:14:02

Éljen az olyan ovi, ahol elcseszik az eddigi helyes táplálkozási szokásait a gyereknek!
Panaszkodnak, hogy éhesek, nem hagyják őket elég ideig enni! A kaja háááááát! Egy ebéd alkalmával pl. Karfiolleves, másodiknak pedig babos, kukoricás kifőtt tészta:(
Másik pl. lucskoskáposzta babbal! Az agyam eldobom! Bevinni meg ugye ne vigyünk kaját a gyereknek, mert akkor baj lesz!
Én bizony úgy megyek oviba, hogy itthon már kész a főtt kaja és viszek nekik kiflit uzsonnapótlónak:(

Sákovics Diana · http://zamat.blog.hu 2010.01.21. 14:32:08

@Tuvalu: valószínűleg persze szén lesz az, csak elcsúszott a fordító. én meg hű maradtam a Naiv. Szuper. szövegéhez.

ez persze az optimista verzió, mert nincs a kezemben a könyv, szóval simán lehet, hogy fémnek címkéztem a grafitot. ebben az esetben egy ökör lennék. megnézem az eredetiben, ha meglesz.

Kofa 2010.01.21. 14:39:32

Első lányunk anyatejes baba volt, egészen kicsi korában fájt a hasa, kapott gyógyszert (narancsízű), becuppogta. Azóta is kb. mindent megeszik.

Második lányunk anyatejes baba volt, egészen kicsi korában fájt a hasa, kapott gyógyszert (narancsízű), kiköpte. Azóta is finnyás: édeset és húst szeret enni, gyümölcsöt, zöldséget nem.

Ugyanazoka szülők, ugyanaz az asztal, ugyanaz az etetőszék. Együtt eszünk.

SNC 2010.01.21. 15:00:27

@Tuvalu: Szerintem szenet szeretett volna írni, mivel a ceruzabetétben grafit van, az meg szén , nem?

"Normál légköri nyomáson a szén grafit alakban létezik" - from Wikipédia

feketenap · http://www.zoldszempont.hu 2010.01.22. 06:47:54

Az elmélet, mint mindenhol, többé-kevésbé klönbözik a gyakorlattól.

babó 2010.02.09. 09:48:41

"mértéktelen csipszfalástól a szomszéd fiú simán lenyomja majd hegynek fel a bringával"

hmm, akkor most együnk sok csipszet, ha bringázni akarunk? mert ezt jelenti a mondat.

amúgy a posztírónak van gyereke? mert ha alapjáraton nem kajás a gyerek, a szülő a feje tetejére is állhat, akkor sem lesz néhány hülye trükktől mindenevő.

lányom imád velem főzni, kenyeret dagasztani stb. de a végeredményt az esetek felében eltolja magától, bármilyen finom is. nagymamánál a gyönyörűen megterített asztalon illatozó két- háromféle fogásból (+köret + kétféle saláta) képes rizst enni és savanyú uborkát.

amúgy az ízlés sok tekintetben öröklött, szerencsétlen esetben semmi olyat nem eszik meg, amit valamelyik szülő nem szeret. :((

Sákovics Diana · http://zamat.blog.hu 2010.02.09. 10:19:39

@babó: azt hittem, hogy az adott szövegkörnyezetben érthető lesz az a mondat, sajnálom, ha összezavartalak.

egyébként nincs gyerekem, csak fejlődéspszichológia tankönyveim vannak, amik ugyan próbálnak általános érvényű szabályokat megfogalmazni, de ez elég nehéz egy olyan helyzetben, ahol a vizsgálat alanyai mind egyedi esetek, eltérő személyiségek.

a pszichológusoknak ezek a módszerek nagyrészt bejönnek, de nem állítják, hogy mindenkinél működnének. annyi viszont biztos, hogy ők nemcsak a saját gyerekeik nyomán tapasztalnak taktikákat. szóval, érdemes nekik esélyt adni.