Hogy mi a Zamat?

Kötetlen gasztroügyi kultúratúrás, recept és kritika nélkül.
Hitvallás. Vagy mi az ördög.

Hír tapas

  • Hibás feed URL.

Tény tapas

A teacserje több száz évig is elélhet. Életének harmadik évében hoz először szüretelhető leveleket, és a következő ötven évben termékeny marad. (D. Joachim, A. Schloss: The Science of good food, 2008)

Friss topikok

Creative Commons Licenc

A virágos vacsora is fájhat

2010.05.03. 13:00 Sákovics Diana

Fura dolog virágot enni. Persze nem annyira fura, mint fényen, jégen vagy koszon élni, de a sarki kocsma szalonnán nevelkedett közönségének rém bizarr lehet. Főleg, hogy az esti ebsétáltatás óta tudom, szerintük a mai, párizsin felnőtt ifjúság olyan gyenge, hogy még szarni se tud egyedül. Tofuval töltött cukkinivirágot, valaki? 

Bár a lőrinci alkoholisták aligha hinnék, de a virágevés korántsem az ultrazöld biorajongók találmánya. A ránk maradt római receptekből úgy tűnik, hogy már a birodalom népe is lelkesen kotyvasztott virágos vacsorákat. Apicius megemlékezik rózsával ízesített agyról, édes majoránnavirággal spékelt fasírtról és sáfrányvirágos szószokról is, nem beszélve a rózsás és ibolyás borokról. 

Azt nem tudom, hogy mikor és főleg miért kopott ki az európai népi konyhából a virágevés, de az biztos, hogy a virághasználat ma sokkal inkább jellemzi a keleti gasztrokultúrát. Ott van rögtön a rózsalekvár. Vagy az édességekhez adott rózsa- meg narancsvíz. Vagy a jázminnal, hibiszkusszal ízesített hal és szárnyas. Persze nekünk is van bodzaszörpünk, kapribogyónk és szegfűszegünk, de az átlag nagyi messze nem használja ki a virágokban rejlő lehetőségeket. Nem mintha én többet főznék velük. A szerecsendió szárított virágát ugyan beleszórom a hagymalevesbe, és tavaly rózsás fürjeket is kóstoltam, de nagyjából ennyi. Pedig keverhetném őket salátába, mint az édes-borsos kerti sarkantyúvirágot szokás, tésztába mártva, olajban süthetném ropogósra a mimózát, a bodzát, a jázmint, tölthetném a sütőtök és a cukkini virágát, és péksüteménybe süthetném a narancs-, citrom  vagy fokhagymavirágot. És persze ezeket is mind megehetném:

 

Ahogy a fűszer-hús, úgy a virág-hús párosításnál is vannak jól bevált kombinációk. A hal például a menta, lime és jázmin virágával, a marha az édeskés ibolyával, a sertés a zsályavirággal van jóban. Ennél talán eggyel könnyebben emészthető gondolat a virágok cukrászatban való felhasználása. A rózsavízről és a lekvárokról már volt szó, de a kandírozott  ibolya, mimóza vagy narancsvirág pariné sem ritkaság. A virágokat egyébként keverik cukorba (például a levendulát), vajba, ecetbe is, amiket aztán kis dózisokban használnak fel a koszthoz. 

Virággal főzni állítólag klassz, csak arra kell figyelni, hogy gyorsan elillan a zamata, így a főzés utolsó fázisában érdemes a kajához adni. Persze csak olyan növényt, amin nincsenek vegyszerek. Meg az sem árt, ha nem pollenallergiás az ember, és képes pontosan beazonosítani a virágát. Kedves gasztronóm barátnőmnek ez most nem jött be. De így legalább leírhatta. Köszönet érte.

"A boglárkasaláta a tavasz egyik első olyan étele, aminek az alapanyagát vidáman lehet nagymamám kertjéből gyűjtögetni. Lehetett. Eddig. Idén nem volt a szokott helyén. Micsoda öröm volt, amikor az Ördögárok patakjában tett titkos kirándulásunk során (apropó, tudja bárki, hogy hová tűnik az Ördögárok a patakkal együtt?) megláttam a kicsi, sárga virágokat, rengeteg friss levéllel. Már asszociált is az agyam: bébispenót szerű ízű boglárka, van friss sóska otthon, az savanyú, mézes ecetes öntet rá, egész rózsabors és már csak valami virág hiányzik, hogy jól nézzen ki a salátánk. Találtam is ibolyát, ami színben tökéletes választás, gondoltam. Semmilyen táska nem volt nálam így annyi ibolyát, boglárka levelet és virágot szedtem, amennyi a két kezemben elfért. Hazaérve örömmel mindent meg is ettünk egy kis szirene kísérettel. 

Este azon kevés alkalmak egyike volt, amikor Péter orvosi tanulmányait hasznosítva közölte, hogy mérgezési tünetei vannak. Az internet segítségével szépen sorban végigmentem az összes ételen, amit az utolsó 48 órában fogyasztott. Első gyanúsítottam a pacal volt, majd a turbolyás karalábé, aztán a reggeli Zazzis sütik alkotóelemei, és így tovább, hozzávalóról hozzávalóra. Aztán 5 perc múlva már csak a növények kerültek vizsgálat alá, hogy van-e köztük esetleg allergén, mert egy percig sem hittem el neki, hogy Lucrezia Borgiavá váltam a konyhámban. Így derült ki, hogy a mocsári gólyahír könnyen összetéveszthető  a salátaboglárkával. Ráadásul a két növény élőhelyében átfedés van. 

Mivel a mérgezésről a magyar oldalak, csak mint szarvasmarha tartási problémaként számoltak be, kapkodva kerestem mit ajánlanak az angolok. A tünetek kezelését javasolták, mivel a friss növények még csak enyhe mérgezést okoznak. Ellenméreg nincs a kétféle alkaloidára. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy Péter két napig rosszul volt. Azt máig nem értem, hogy nekem miért csak enyhe hasgörcsöm volt. Az alkalmazott terápia Normaflore, kamilla tea, meleg törölközős hasnyugtatás, majd amikor már kezdett jobban lenni, ropi és izotóniás ital fogyasztása volt. 

Nagyon érdekes mellékhatás, hogy mind a ketten még napokkal később is a víz kivételével bármilyen étel vagy ital elfogyasztása után keserű utóízt éreztünk, amit persze kísérleti céllal és főként rosszalkodásból mindenfélén ki kellett próbálnunk. Nem hiszem, hogy bármikor máskor, még egyszer tapasztalhatom majd életem során a keserű utóízű mézet, mozzarellát vagy akár a klasszikusan gejlédes mogyorós mazsolás tejcsokit."

 

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://zamat.blog.hu/api/trackback/id/tr171970985

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

scheerti · http://scheerti.blog.hu 2010.05.03. 14:10:48

Még sose jutott eszembe belekóstolni a muskátliba:) A posztot viszont nagyon vártam, nem is gondoltam, hogy ennyi ehető virág van, mondjuk én gombából is csak két fajtát merek leszedni:)

feketenap · http://www.zoldszempont.hu 2010.05.04. 08:19:13

Már elnézést, de ha van valami, amit nagy ívben hajítanék el az etkezőasztalról, az a kandírozott ibolyás, meg a ropogós mimózás gezemice.

DéeRGé 2010.05.05. 18:42:58

A poszt tökjó és étvágygerjesztő is. Azért azt hozzátenném, hogy a szerecsendióvirág néven ismert fűszer nem a virága, hanem a mag körül valami közbenső burok, de azért sebaj.

Sákovics Diana · http://zamat.blog.hu 2010.05.05. 21:37:19

@DéeRGé: Hupsz. Eszembe sem jutott utána nézni, annyira meggyőzött a neve. Köszönöm.

Lángharcos 2010.05.06. 15:05:30

Sajnálom a mérgezettet.

Alapvetően minden boglárkaféle virág mérgező, egyiket se lehet enni. Egyetlen hazai kivétel van, ez pedig a salátaboglárka.

Ismertetőjegyei, hogy a virágjának sok szirma van (legalább 8, de lehet 16 is). A szirmok hegyesedők.

3.bp.blogspot.com/_1-fyljqrBt0/SdnEAd_2vpI/AAAAAAAADwM/oj1RTDxH18c/s640/salata+boglarka.jpg

Ellentétben a többi boglárkafélékkel, amiknek 5 sziromlevele van, és nem mindig, de általában a szirmaik kerekdedebbek.

A gólyahír is boglárka:
www.sci.u-szeged.hu/eghajlattan/novenyek/Referalas_II/mocsari%20golyahir.jpg

Trójai 2010.05.06. 19:05:48

Gyerekkoromban ettem papsajtot, ha szedtünk az árokparton.
Az ér?

Egyszer szárított, cukrozott rózsaszirmot is kóstoltam, de nem ízlett.

Viszont egyszer ittam finom jázminteát.
Ha hiszitek ha nem, annak orgonaíze volt.

magyar bucó 2010.05.07. 05:08:45

Nem árt biztosan felismerni az étkezésre szánt vadnövényeket.
A salátaboglárka is csak egészen zsenge korában ehető, virágzáskor már keseredik és később még mérgező is lesz.

TGV 2010.05.18. 16:37:08

en mint a sarki kocsma szalonnan nevelkedett kozonsege kikerem magamnak, hogy - brr! ordog es pokol! - tofuval rontsak el a cukkini viragjat! Azt tisztesseges es magara valamit is ado kulturember sortesztaba martogatja, majd bo zsiradekban hirtelen kisuti!

;)

Udo von Raumschiff · http://udomongya.blog.hu/ 2010.05.18. 17:45:49

@magyar bucó:
A tea nem számít, azt nem esszük, hanem isszuk.
Jázminteát (jázminnal illatosított zöld teát) rendszeresen fogyasztok, nem orgonaízű, hanem jázminízű. De van rengetegféle (jórészt mediterrán eredetű, pl. szicíliai) tea, amit szárított virágokkal ízesítenek/illatosítanak.

Mondjuk, a cikkben szereplő turbolyás karalábét meg az iboly-boglárkasalátát meghagyom a hörcsögöknek. Paprikás tokaszalonna, az kaja. Rántott pitypang: nem kaja. Turbolyás pitypang ászpikban: maga a modorosság. Nem menő, nagyon lúzerül hangzik, és még csak nem is kaja.

Trójai 2010.05.19. 12:10:17

@Udo von Raumschiff: ööö... azt hiszem félrekattintottál a kommentírásnál, én írtam a jázminteáról, nem a bucó. :))

Nem tudom milyen íze van a jázminnak, nem ettem még jázmint. :) Mondjuk orgonát sem, de annak az illatára emlékeztetett.

Amúgy azóta eszembe jutott, hogy rántott spenót- és sóskalevelet is ettem, de az nem ér, mert nem virág. Mondjuk nagyon finom volt, mint a csipsz. (híg sörtésztába kell mártani, aztán hirtelen kisütni).

Mindegy, addig is a kínai hozzállás híve vagyok: minden ehető, csak megfelelően kell elkészíteni.

maccar 2010.06.06. 10:03:25

Budapesten lehet kapni bárhol is a cukkini virágját???