Két hete nem voltam piacon. Munka, költözködés, könyvrámolás, talicskavásárlás a Baumaxban. (Tudja, mennyivel fürgébb, sportosabb egy vékony kerekű talicska? Öröm volt neki kenni.) A sarki zöldséges ugyan kategóriájában zseniális, és a SPAR sterilitását is bírom, de már hiányzott a halk néni a házi tejföllel, az unott arcú műkörmös a műparmezánjával, a kis srác a család füstölt marhanyelvével, meg persze a zöldség- és gyümölcskupacok.
Így aztán, mire felkerekedtem a tavasz első piacvizitjére már spárgáról és eperről álmodoztam, arról, hogy a piac tele lesz rég nem látott cuccokkal, nem is, inkább egzotikus gyümölcsökkel, olyanokkal, amiket még sohasem kóstoltam, hogy a néni majd a rambután árán pöröl, hogy felhúz milyen satnya ma az ökörszív alma, és elfelejtem, hogy a múltkor mitől lett finom a a curubakrémem. Ezeket akartam látni:
Persze tudtam, hogy lehetetlen. Talán majd egyszer. Londonban. Vagy Dubajban. Addig is boldogan rágcsálom a medvehagymám.
