Gondolt már arra, mi lenne önnel hűtő nélkül? Hogy mihez kezdene, ha nem lenne paradicsomkonzerv? Hogy milyen lehetett az élet a habverő előtt? A legnagyobb konyhai találmányokat gyűjtöm össze, bár eddig csak a konzerven vagyok túl. Most jön az alufólia.
Európa 2008-ban 809 ezer tonna alufóliát gyártott, aminek 75 százalékát a háztartások használták fel. Az alufóliában az a klassz, hogy remekül védi ételeinket a fénytől, az oxigéntől, a nedvességtől és a szennyeződéstől, így azok úgy maradnak frissek, hogy az ízük és illatuk sem károsodik. Persze nem kell benne csirkemellet tartani egy héten át.
Mielőtt 1910-ben megjelent az első alumínium fólia az emberek bádogba csomagolták a sajtot. A bádogfólia azonban enyhe fémes mellékízt kölcsönzött az ételeknek, ráadásul az alumíniumnál jóval merevebb volt, így az új generációs csomagolóanyag megjelenésével gyorsan lekerült a bevásárlólistákról. Az első fóliagyár Svájcban alakult, a tulajdonosok, J.G. Neher és fiai már 1886 óta foglalkoztak alumíniummal, de a fólia gyártási technológiáját csak 1907 decemberében, Dr. Lauberrel karöltve fedezték fel.
Ahhoz, hogy a több száz kilós alumínium téglalapból 0,006- 0.2 milliméter vastag alufólia legyen több hengerlési folyamaton kell keresztülmennie. Az alapanyagot először két forró henger között préslik, míg keresztmetszete 2-4 milliméterre nem csökken, hossza pedig több méteresre növekszik, majd a hideg hengerek tekercselik fel a kívánt vastagságra. A hatékonyabb nyújtás kedvéért ennél a folyamatnál két alumíniumlapot egyszerre hengerelnek, majd szétválasztják őket. Ezért lesz az alufólia két oldala különböző: tekercs belső oldala matt, a külső pedig fényes. Az eljárással kapott óriás tekercsekből aztán csomagolóanyag, hőszigetelő vagy háztartási fólia válhat. Egyébként a gyártás konkrétan csodaszép. Nézze meg ön is.
Az okosok egyébként a mai napig vitáznak, hogy számít-e, melyik oldalát használjuk az alufóliának. Van, aki azt mondja, hogy a fényes oldal jobban visszaveri a fényt, ezért őt kell kívülre csavarnunk, ha hűteni, és belülre, ha melegíteni szeretnénk a kaját. Mondjuk a héjában sült krumplit a sütőben. Mások szerint viszont a két oldal közötti különbség csak a gyártási technológia következménye, de a fólia használatában nincs szerepe. Ha ön tudja, mi az igazság, ne habozzon kommentelni.
Az alufólia ezerféleképpen felhasználható, még akkor is, ha nem hisz az alucsákó ufóriasztó hatásában. A fóliába csomagolni, vagy azzal edényt lefedni nem nagy kunszt, de a rolni sütésre is kiváló, persze csak akkor, ha nem a mikrót használjuk. Ott ugyanis zajos tűzijátékot generál. Az alufólia egyébként vészhelyzetben remek habzsák, elég, ha ketté hajtva tölcsért formázunk belőle, a hegyén kis lyukat hagyunk, majd tésztával vagy habbal töltjük, és már nyomhatjuk is. Hasonlóan életmentő, ha egy rosszabb ollót kell éleznünk vagy króm felületet fényesítenünk. Ez utóbbit azért jobb, ha előbb a párja autóján és nem a konyhagépeken próbálja ki. Persze nem én mondtam. Azért viszont nyugodtan vállalom a felelősséget, hogy a maradék alufólia golyóvá formálva mókás macskajáték és kitűnő légpuskatöltény is lehet.