A tortasütés macerás. Szegény ükanyáink legalábbis sokat pepecseltek, amíg tésztából vagy papírból karimákat gyártottak a töltött torták, meg a folyós masszák köré. Igaz, nekik konyhafelszerelésként csak tortapléh, egy darab tűzálló bádoglemez jutott. Mázli, hogy nekünk már van kapcsos tortaformánk. 

Na jó, nemcsak nekünk. Mindenkinek, aki 1919 óta süt. A kapcsos tortaforma ugyanis nincs még százéves találmány, megalkotója pedig Wilhelm Ferdinand Kaiser. A lelkes német pasi ugyanis 1919-ben alapította meg családi vállalkozását, és állt neki sütőformákat barkácsolni. A bolt jól ment, a cég terjeszkedett, de az igazi sikert a nyolcvanas években kifejlesztett La Forme kollekció, azon belül is a szivárgás- és tapadásmentes csatos tortaforma feltalálása hozta meg. 

Az, hogy az ifjú Kaiser hogyan jutott a forradalmi felfedezésre, örök titok marad, de találgatni azért lehet. A legvalószínűbb, hogy az egészről az asszony tehet. Kaiserné ugyanis, ha csak tehette, hurkás hátára fűzőt húzott, és kecsesre maszkírozott testével annyira elbűvölte a sütőformagyártót, hogy az a fűző levétele után sem látta szétfolyni az asszonyt.

Persze az sem kizárt, hogy a kapcsos tortaforma a véletlen műve. Lehet, hogy a munkások egyszerűen elfelejtettek aljat eszkábálni a tortaformáknak, de hogy mégse menjen pocsékba a sok lyukas karima, Kaiser művezetője szétvágatta és kapcsokkal szereltette fel a peremeket. Ezután már csak egy kis görbítés kellett az új aljzatokra, és máris összepasszolt a két elem. 

Bárhogy is volt valójában, az tény, hogy amikor a cég a nyolcvanas években előrukkolt a felturbózott csatos formával a versenytársak szkeptikusan reagáltak. Nekik egy ilyen tárgy túl profinak tűnt az átlag háziasszony konyhájába. Tévedtek. Az öreg Kaiser cége nem véletlenül lett három generáció alatt Európa legnagyobb sütőforma-vállalkozása, jelenleg is harminc országban forgalmazzák termékeiket. A népszerűség oka egyszerű: a kapcsos tortaformában mindent könnyebb megsütni, ami ragacsos, folyós vagy krémes, esetleg morzsaalja van. Az amerikaiak például épp az utóbbi lehetőség miatt imádják. A kapcsos forma egyébként a tortákon túl a töltött, sós tészták (például a pizzapite) sütésére se rossz. 

Feltalálása óta a sztenderd kerek tortaformából, szív, négyzet és téglalap alakú is született, de ritkán csillag formájúra is rábukkanhatunk. Nemcsak a forma, a méret és az anyag szempontjából is bővült a kínálat. Bár a Kaisernél a 22 centi átmérőjű kerek darabok a legnépszerűbbek, a 12 centistől a 30-ig mindenféle méretben gyártják őket szerte a világon. Létezik réz változata, ami remek hővezető, csak roppant drága, van belőle rozsdamentes acél, ami tartós és egész jól vezeti a hőt, de a kaja könnyen hozzáragad, és ott a teflon, aminél pedig épp fordított a helyzet. Nem ragad, viszont lassan melegszik át. Az újabb változatoknál pedig más-más anyagból készítik az alsó és oldalsó elemet: míg az sütit üvegaljon tálalja az ember, a szilikonszél nyugodtan tisztulhat a mosogatógépben. 

Lehet, hogy a tortasütés mégsem macerás?