- Kevesen tudják a lazacról, hogy rossz időben tengeribeteg lesz. - kezdi Ingrid, a stavangeri lazacfarm vezetője. Pedig logikus. Én is pocsékul vagyok az alig háromnegyed órás hajókázás után. Főleg, hogy zuhog. Itt, a fjord védelmében is ingatag műszigeten azért kellemesebb a helyzet, hiába áll csupán egy kajaraktárként és személyzeti odúként szolgáló úszó faházból és a halkarámokból az objektum. Körbe sziklafalak, a tíz méter mély farm horgonnyal a fenékhez rögzítve, az öböl szélcsendes. Itt nem panaszkodnak a gyenge gyomrú halak sem. Legalábbis nem az időjárásra.
Norvégia nyolcvanháromezer kilométer hosszú partszakaszán több mint kétszáz fajta hal él, mégis az atlanti lazac az ország egyik legjelentősebb tengeri terménye, ez teszi ki a halexport negyvenhét százalékát. A lazac egyébként annyira beágyazódott a norvég kultúrába, hogy még a mitológiában is felbukkan. Állítólag Loki, a gonosz isten is lazaccá változott, miután ármánnyal rávette vak társát, hogy megölje saját testvérét. Gondolta, lazacként könnyebb lesz meglógni a többi isten haragja elől. És valóban. Loki még a hálóból is simán kiugrott, de Thor, az egek ura elkapta, igaz, csak a farkánál fogva. Azóta lapos a lazac farka.
Az atlanti lazac csak felnőttként él a tengerben, élete első kettő-öt évét folyókban tölti. Mikor elég nagy hal lesz belőle, átalakul, alkalmazkodik a sós vízi élethez, és a következő két évében vígan lubickol a tengerben, hogy mikor szaporodóképessé válik, élete hátralévő három-hat évében még rendszeresen visszatérjen ívni a folyóba. Persze mindez nem így működik a hetvenes évek óta egyre szaporodó farmokon. A halakat mesterségesen keltetik, édesvízzel töltött tankokban nevelik, majd két éves koruk körül a farmra szállítják őket. Szóval, ide már akkor kerül az állat, mikor túlesik az átalakuláson, és addig marad, amíg el nem éri az öt-hat kilós vágósúlyt (nagyjából másfél év alatt). Azért tíz év helyett három és felet élni szívás. Kanadában is hasonló a helyzet, ott így néz ki a folyamat:
A lazacok farmon töltött idejét egy bonyolult informatikai rendszer monitorozza a bekerülés pillanatától a végig. A halak megérkeznek, egyenként megkapják az oltásukat, majd méretük alapján a telep nyolc szektorának egyikébe kerülnek. A vízbe telepített kamerák és érzékelők nyomon követik az halak súlyának változását és az elfogyasztott tápláklék mennyiségét is. Hogyan? Egyszerű: az etető jelzi mennyi kaja került a vízbe, a hálók alján lévő érzékelők pedig arról tesznek jelentést, mennyi ételt hagytak meg a halak. A rendszer így pontosan, a lazacok szükségletének megfelelően adagolja az ételt. A speciálisan halfarmokhoz fejlesztett Akva smart rendszer arra is képes, hogy figyelemmel kísérje a hőmérséklet, az oxigén mennyiség és az áramlatok változásait, és ezek fényében elemezze a halak étvágyát és viselkedését.
Ingridnek és kollégájának így nincs is más dolga, mint kényelmesen hátradőlni a vízre épített irodában, és a képernyőn keresztül néha rápillantani a fickándozó lazacokra. Mondjuk, ahogy a monitoron elnézem a tülekedést nincs valami sok hely a fickándozáshoz. Bár lehet, hogy mind exhibiconisták.
Egyébként az atlanti lazac természetes közegében rajokban élő, aktív vadász. A tengerben élő lazacok más halakkal, például homoki angolnákkal és fiatal heringekkel táplálálkoznak. Itt a farmon az állatok halból, sokszor vad lazacból készült tápot kapnak. Sírnak is miatta eleget az állatvédők. A haltáp ellenzői ugyanis azt mondják, hogy a lazac egy kilós gyarapodásához, négy kiló ehető halra van szükség, tehát a lazacok tenyésztése jelentősen megtizedeli az egyéb tengeri fajokat. Farmerünk azzal védekezik, hogy csak emberi fogyasztásra alkalmatlan halból áll a táp. Szerinte azért nem kár.
Különben is, a nép imádja a lazacot. Ráadásul magas protein, Omega 3 és D-vitamin tartalma miatt egészséges is. Mondjuk a tenyésztett lazacok pozitív élettani adottságaikat tekintve messze elmaradnak vadon élő társaiktól, de még így is megérik az árukat. Azért ha véletlenül sötétebb, soványabb, kisebb lazacra akadna bárhol, ne habozzon megvenni. A vadnak egyszerűen bizsergető az íze.
Miközben a szektorokat elválasztó keskeny pallókon sétálunk és figyeljük hogy ugrálnak ki pörögve a vízből a lazacok, hirtelen előbukkan egy hatalmas "horgászni tilos!" tábla. Kuncogva kérdezem Ingridtől nem bizarr-e a felirat egy haltenyészetben, de kiderül, hogy egyáltalán nem. A lazacok eledelének szaga ugyanis csapatostul vonzza a többi halat. Ingrid és kollégái nagy örömére, így ugyanis sokszor lecsaphatnak egy-egy szép makrélára, vagy a ritkán erre tévedő fókákra. Nem beszélgetek tovább.
