Álmodozott már saját kávézóról? Reggelizőhely-láncról? Vagy arról, hogy egyszer meggazdagszik a nagyi kapros-túrós receptjéből? Nem is olyan lehetetlen ötlet.
Enni ugyanis mindenkinek kell. A francia Riviérán a kaviár-kereskedőnek van jövője, Szomáliában pedig annak, akinek elég rizse van. Mondjuk egyik esetben sem lesz az ember milliárdos. Az élelmiszeriparban úgy tűnik, azok a vállalkozók szedik meg magukat a legjobban, akik a keresettel bíró tömeget célozzák meg. Ehhez pedig nem kell más csak egy jó ötlet, meg persze jókor lenni, jó helyen.
A leggazdagabb magyarok közül többen is akadnak, akiknek mindkét feltétel összejött. Baldauf László, a CBA tulaja például egy Blaha Lujza téri éjjel-nappali közért boltvezetőjéből lett milliárdos vállalkozó, és hálózata nemcsak itthon, de külföldön is kedvelt. Figyelje csak meg a következő horvát nyaraláson. Aztán ott van Palásti József, a Fornetti Kft. alapítója. A pékmester 18 évesen fogott bele saját vállalkozásába, 1997-ben pedig megalapította a franchise-rendszerben működő Fornettit, ami azóta Közép- és Kelet- Európa szerte, Romániától Spanyolországig ontja a péksüteményeket. A negyvennyolc éves férfi becsült vagyona (A Napi Gazdaság szerint) huszonegymilliárd forint. És ez még semmi a külföldi élelmiszermogulokhoz képest.
A világ elsőszámú kajából meggazdagodott embere Karl Hans Albrecht, aki testvérével, Theóval alapította meg az Aldi nevű élelmiszerláncot. A német jelenleg a világ tizedik leggazdagabb embere, vagyona körülbelül 23,5 milliárd dollár (4416 milliárd forint), amiből Magyarország tervezett 2010-es költségvetési hiányát négyszer is kifizethetné. Theo Albrecht testvérétől kissé lemaradva, a világranglista harmincegyedik helyén áll a maga kis 16,7 milliárd dollárjával. A testvérpár karrierje a második világháború után indult, amikor Essen munkásnegyedében átvették édesanyjuk szatócsboltját. Az első Aldi (Albrecht-Discount) 1961-ben nyílt meg. A testvérek később szétváltak, Karl az Aldi Süd, míg Théo az Aldi Nord tulaja lett. Karlnak jobban ment a bolt. A férfiról egyébként nem sokat tudni, az biztos, hogy élelmiszerárusításon túl szereti az orchideákat és régi írógépeket gyűjt.
Úgy látszik, az ételbizniszben a bolthálózatok kiépítése a legjövedelmezőbb, ugyanis az Albrecht fivérek után a legtöbb pénze a Wal-Mart nevű kiskereskedelmi áruházlánc örököseinek van. A világ tizenötödik és tizenhatodik leggazdagabbja Jim és testvére, Alice Walton, akik néhány éve vették át a boltot apjuktól. Közös vagyonuk több mint 41 milliárd dollár. Ebből Pécs 175 éven át lehetne Európa Kulturális Fővárosa.
Ha a nyilvánvaló siker ellenére sem akar olcsó cuccokat árulni hipermarketekben, akkor készítsen csokit. Michele Ferrerónak bejött. A 83 éves édességgyáros persze meg is érdemli, hogy a világ huszonnyolcadik leggazdagabb embere legyen, ugyanis a nevéről elnevezett bon-bonon túl neki köszönhetjük a Kinder tojást és a Tic Tac-ot is. A világszerte 21 ezer alkalmazottat foglalkoztató Ferrero még híres honfitársánál, Silvio Berlusconinál is gazdagabb. Úgy nyolcmilliárd dollárral.
A világranglista ötvenkettedik helyét holtversenyben az amerikai Mars testvérek, Forrest, Jacqueline és John foglalják el, akik fejenként 11 milliárd dollárból gazdálkodhatnak. A nagypapa biztos büszke rájuk. Az öreg Frank Mars ugyanis a későbbi sikerről mit sem sejtve, 1911-ben állt neki csokit kotyvasztani tacomai konyhájában, fia pedig nemcsak az M&Ms golyókat találta fel, hanem a malátás nugátot is, ami a Milky Way és a Snickers sikerének záloga lett. 1999-ben hagyta örököseire a céget.
A bolthálózatokon és az édességeken túl még számos érdekes vállalkozás vezethet sikerre, az Oetker család például remekül él az 1891-ben sütőporral kísérletező bielefeldi gyógyszerész, August Oetker találmányából, nem panaszkodik a holland Charlene de Carvalho-Heineken, William Wrigley Jr. a rágógumimogul, és a Tchibo tulaja, a német Michael Herz sem. Akadnak perzse olyanok is, akik mikrózható sült krumpliból, vagy előre csomagolt mozzarellából szereztek vagyont. Nekik csak egy jó szerződés kellett a Pizza Huttal.
Bár az energia italok csak lazán kapcsolódnak témánkhoz, a Red Bull tulajdonosait azért érdemes megismerni. Chaleo Yoovidhya Thaiföld leggazdagabb üzletembere, és már évtizedek óta árulja Krating Daeng nevű energiaitalát az országban. Ezt a szénsavmentes, édes cuccot próbálta ki 1982-ben Dietrich Mateschitz, és azonnal felismerte, hogy az ital egy pillanat alatt elűzi a hosszú repülőút és az időeltolódás okozta kellemetlenségeket. Elhatározta hát, hogy Európába is bevezeti. Yoovidhyatól megvette cége 49 százalékát, és 1987 óta Red Bull néven forgalmazza az európai ízlésre szabott italt. Több szénsav, kevesebb cukor. A két férfinak a siker arra volt elég, hogy a világ leggazdagabbjai között a kétszázhetedik és nyolcadik helyet foglalják el. És már ebből is fenn lehet tartani egy Forma 1-es csapatot.
Persze a félkész krumplik és szintetikus pörgetőlöttyök világa távol esik a reggelizőhelyek sütiszagú romantikájától, de ne aggódjon: azokból is meg lehet gazdagodni. A Subway szendvics tulajdonosa Fred DeLuca például 1,8 milliárd dollárt keresett azzal, hogy volt mersze 1965-ben barátjával, Peter Buckkal olyan szendvicsezőt alapítani, ami a konkurenciánál egészségesebb alternatívát kínált a suliba induló amerikai kamaszoknak. Ezzel a húzással pedig ők a világ leggazdagabb étkeztető tulajai.
Ami pedig a nagyi kapros-túrósát illeti, a szakácsok legpénzesebbike az amerikai Rachael Ray, a maga 18 millió dolláros vagyonával. A celebszakács 2001-ben azzal kezdte karrierjét, hogy megmutatta miként kell harminc perc alatt klassz vacsorát főzni. Azóta két másik műsort, napi egy talk showt és egy havi lapot is visz, Dunkin' Donuts-ot reklámoz és könyveket ad ki. Ezzel pedig máris gazdagabb Gordon Ramsaynál.
