zamat

Ma van az olasz konyha nemzetközi napja. Tudom, mert Natalie megmondta. Ahogy azt is, hogy ma a világ több mint ötven pontján készítenek a mesterek Tagliatelle al Ragù alla Bolognesét. Azt, hogy ez mit takar, olvassák nála. Én inkább a pasták és a szószok kapcsolatával törődöm. Kezdjük is az alapoknál. Van ugye kerek pasta, szögletes pasta, hosszú pasta meg rövid, van gömbölyű, lapos, tömör és lyukas, de akad csomagolt, meztelen, egész és megkezdett, nem is beszélve a csövesről. Ráadásul mindez az olaszok találmánya, akik a fura formákkal nem a fantáziájukat fitogtatják: a pasta az utolsó redőig okkal született.

Unja a rántott húst? Felrázná a családi ebédeket? Süssön kabócát, kukacot vagy rothasszon cápát. A világ legbizarrabb ételeit gyűjtöttem össze önnek, úgyhogy válogasson nyugodtan. Azért egy vödröt nem árt előkészíteni. Tovább is van. Érdekli?

Nincs pénze csokira? Kevés a tojás a sütihez? A macska megcsócsálta a húst? Sebaj, minden alapanyag helyettesíthető. A nagyszülők háborús tapasztalatai alapján összeszedtem néhány trükköt, mert a gazdasági válságban sem árt a kreativitás. 

Rengeteg jó indokunk lehet arra, hogy megtaláljuk ebédünk alternatíváját. A vegetáriánus babbal vagy tofuval helyettesíti a húst, a fogyókúrázó kefirt használ tejföl helyett, a lisztérzékeny pedig rizs- vagy kukoricalisztre cseréli a búzát. Az alapanyag pótlása azonban akkor a legégetőbb, ha valami hiányzik. Ennek a területnek nagyanyáink voltak a mesterei, hiszen háború alatt és után kevés hozzávalóból kellett változatos ételeket alkotniuk, anélkül, hogy egy morzsa is pocsékba ment volna. Most, a válság közepén érdemes előtúrni a kredencbe rejtett recepteket, még akkor is, ha egy-egy ötlettől felfordul a gyomrunk. Mit szól, például egy rántásos kenyérhez?   

A hangya és a méh gyűjtögeti, a medve a testében tárolja, a mókus pedig ínséges időkre elássa a felesleges eledelt. Sajnos arra nem mindig emlékszik, hova. Ha ön is próbálta már nap mint nap megenni testsúlya tíz százalékát, vagy tűnt már el a lakáskulcsa negyven négyzetméteren, akkor könnyen beláthatja, hogy az emberiség miért nem az állatok módszerével raktározza a kaját. Persze a középkorban divatos szárítás és a sózás sem volt tökéletes megoldás. Az amerikaiak fűszeres, szárított marháján, Jerkyn élni például elég kemény lehet.

Őseinknek az étel eltarthatósága nemcsak a hétköznapi életben, de a hosszú utazások és hadjáratok alatt is problémát jelentett. 1795-ben aztán Napóleon megelégelte, hogy nem tudja rendesen ellátni az embereit, így a Le Monde nevű újság hasábjain tizenkétezer frankos jutalmat ajánlott fel annak, aki először oldja meg serege élelmezési gondjait. 1809-ben végül Nicolas Appert rukkolt elő tizennégy éve tökéletesített találmányával, a konzerválással. A cukrász és sörfőző rájött, hogy ha a viasszal és huzallal légmentesen lezárt üvegbe pakolt ételt forrásban lévő vízbe rakja, akkor az nem fog megromlani. A koca feltaláló megmagyarázni persze nem tudta a jelenséget, ehhez ötven évvel később Louis Pasteurre volt szükség. Ennek ellenére Appert megkapta jutalmát, és a pénzből egy üzemet állított fel, amit öt évvel később a Napóleon ellen harcoló katonák porig romboltak. Pech.

Marvin Harris antropológus szerint két részre osztható az emberiség: vannak malacfóbiások és malacfilek. Azaz vannak olyan kultúrák, ahol a disznó tabu, mindegy, hogy élő-e vagy halott, és van, ahol a disznó húsa lételem. Ahogy nálunk is.



Magyarországon túl rengeteg országban él a disznóölés tradíciója, de legalábbis élt még két generációval korábban. Ráadásul mindenhol a miénkhez hasonló forgatókönyv szerint zajlik. Moldáviában, Romániában és Szlovéniában is tél elején intézik a koline-t. A csehek és szlovákok is hajnalban kelnek a zabijačkához, és a meló előtt tuti legurítanak legalább egy felest. Ahogy mindenhol, a spanyoloknál is összegyűlnek a rokonok és a barátok matanzakor, hogy egy óriási móka keretében félrészegen megtömjék a kamrát a télire való chorizóval (kolbász) és sonkával. A szomszédaik pedig még bölcselkednek is közben. Egy portugál mondás szerint ugyanis a tehén nemesség, a gida táplálék, a bárány gazdagság, de a disznó, az kincs. Épp ezért a matançát végzőnek profinak kell lenni: ha a hús elkészítéséért felelős asszony túlszerecsendiózza a véreshurkát, akkor oda a téli zsírpárna.