"Legjobb, ha először egyetlen húron játszod le a C-dúr skálát. Ha két bundot ugrassz, az egy egész, ha egy bundot, akkor az csak egy fél lépést jelent." - mondta első és utolsó randinkon a sajtfondü felett, aztán akkordokat emlegetett és a G-dúr prelúdiumot. Öt perc után csak a zsemlekocka roppanása érdekelt.

Nőt lenyűgözni nem egyszerű. Hiába zseniális zenész az ember, hiába tud kupékból kombit hegeszteni vagy egyszerre két cseresznyét is az orrába dugni, ezzel a randin nem ér célba. Az okos férfi tudja, hogy a megfelelő pillanatban beszúrt kérdéseknél, a hümmögő hallgatásnál és a bólogatásnál nincs jobb taktika, de a benyomáskeltésben a testbeszéd, a környezetkezelés és a tárgyi tudás is számít. Persze nem kell lexikonnak vagy mesekönyvnek lenni, az okostojások és maratoni sztorizók úgyis kiesnek a rostán. A spontánnak tűnő, rövid érdekességek, a hit, hogy a pasi egy kicsit mindenhez ért, na, az kell a nőnek. Ha pedig a korai randin úgyis etetni illik a partnert, nem árt megtanulni hogy legyünk menők az étteremben.

Először is, ha nem az a törzshelye, nem kell puccos vendéglőt választani, úgyis csak feszengve zsörtölődne az árakon. Aztán, az étterem remek terep a sokrétű tudás megcsillantására, így jó trükk betárazni néhány mindig elsüthető gasztrosztorit. Például azt, hogy Neil Armstrong először sült pulykát evett a Holdon. A helyzethez ugyan elméletileg jól passzol az emésztőrendszer jellemzése is, mégsem ajánlott randitéma, hogy a gyomor kéthetente növeszt új nyálkahártyát vagy, hogy hat másodperc alatt ér le odáig a folyadék, tizenöt másodperc alatt pedig az étel. Azért a poénkodás időzítésére ezt is felhasználhatja.

Hasonlóan rossz döntés beszédtémaként értékelni a nő visszafogott fogyasztására tett utalást, és tanácsokat adni a háthurkák leadására. A randizó nőt a legkevésbé sem érdekli, hogy a zsíros majonéz helyett mustárt és joghurtot kell használni a salátához, mert azzal evőkanalanként 75 kalóriát spórol. Ha mégis szóba hozza a fogyókúrát, meséljen neki bizarr diétákról. Úgy legalább nem lesz kényelmetlen, hogy  hogy ő minden étkezés előtt almaecetet lefetyel. Gerben Hoeksma, egy 58 éves holland pasas például 11 évig élt galambeledelen, ami szerinte a tökéletes megoldás az éhinségre, ugyanis szinte ingyen van, de egy csomó tápanyagot tartalmaz. Vagy ott az az indiai asszony, Shanti Devi, aki 15 éven át napi három kiló jeget falt fel. Melegebb napokon volt az nyolc kiló is, persze a szomszédok és hűtőik hatékony támogatásával.

Sztoriválasztáskor azt sem árt figyelembe venni, hogy mi indítja be egy nő fantáziáját. Ha például gasztrorekordokról mesélne, érdemesebb szóba hozni a világ legnagyobb palacsintáját, a britek három tonnás, tizenöt méteres, két és fél centis finomságát, mint az evőversenyek legendás bajnokát, Takeru Kobayashit. Még akkor is, ha a 75 kilós pasi egyszer nyolc kiló marhaagyat evett meg negyed óra alatt.

De ne szaladjunk előre. Még nem is rendeltünk. Ebbe perszer csak akkor vágjunk bele, ha már a nő is választott. Az egész estét elronthatja a tudat, hogy jobb lett volna az a spenótos fogas. A rendelés másik két alapszabálya, hogy soha ne rendeljen olyan ételt, aminek nem tudja kimondani a nevét, és ne vágjon fel azzal, hogy a ház legolcsóbb borának műanyag dugóját szagolgatja, majd poharat pörget és hangosan cuppog. Még hólyagnak néznék.

Bár már kiderült, hogy az okoskodás béna, azért annak a finom jelzése, hogy a férfi ért a főzéshez, belefér. Amikor megjön a húsa, óvatosan szóba hozhatja, hogy otthon mindig a csuklójához nyomott hústűvel ellenőrzi  sültje állapotát. Ha a hús legvastagabb részébe tíz másodpercre beszúrt tű a csuklón hideg vagy langyos, a hús még nincs kész, ha meleg, de tűrhető a bőrnek, akkor közepesen sült át, ha pedig túl forró, akkor biztosan kész. A trükk jó, a gyakorlatiasság utódnemzésre serkent.

Egy kiadós főétel után szinte adja magát a történet a beduin esküvőkről, ahol a világ legfurcsább fogását szolgálják fel a násznépnek. A főtt tojásokat egy főtt csirkébe töltik, azt a bárányba varrják, majd az egész csomagot a teve gyomrába teszik, amit nyárson sütnek készre. Remélhetőleg persze önök ennél könnyedebbnek érzik magukat, és ha idáig minden jól ment, ha tekintetük már többször összekapcsolódott, látta már hátravetett fejjel nevetni, pirulni, szem lesütni, akkor szóba is hozhatja a csoki és a kávé afrodiziátikus hatását. Ha jól mulat a nő, a desszert vagy a kávé úgyis érdekelni fogja.

Leginkább persze a desszert. Szívesen enne ugyanis bármit, ami csokis, de hezitál. Tudja, a visszafogott fogyasztás. A nő életében ilyenkor van szükség egy igazi hősre, egy felszabadítóra, egy férfira, aki elmondja, hogy a csoki valójában jó a testnek. Csökkenti a vérrögképződés esélyét, vasat és magnéziumot tartalmaz, kétszer annyi antioxidáns van benne mint a vörösborban, így segít megóvni a szívbetegségtől és a ráktól. Meg persze az sem véletlen, hogy a nők imádják vele feldobni a hangulatukat. Az illinoisi egyetem kutatói például azt találták, hogy a nők kedélyjavító kajáji között első helyen a fagyi, a csoki és a süti szerepel.

Ha pedig szereti üres ígéretekkel kábítani a nőket, ami persze nagyon ronda dolog, itt a remek alkalom, hogy egy manhattani kirándulást ígérjen partnerének, a Serendipity nevű étterembe, ahol majd meghívja kiváló minőségű vanília fagyiból, Amedei Porceleana csokiból és a huszonhárom karátos ehető aranyból készült desszertre. Azt a kétszázezer forintot sem fogja rá sajnálni. Nem bizony.

Ha partnere mégis kihagyná a desszertet, mert a csülökre nem jó a somlói, dobjon be mindent, amit a kávéról tud. Például azt, hogy az arboktól származó ital kezdetben még nem pörkölt babból, hanem a kávécserje leveléből készült, később pedig azt hitték róla, hogy tejjel keverve leprát okoz. Európában egyébként 1615-ben jelent meg az olaszok közvetítésével, akik az oroszokhoz hasonlóan néha szeretnek bele citromot is tenni. Ahogy sót az etiópok és a marokkóiak.

Rossz esetben előfordulhat, hogy erre a pontra már az unalom fojtogatja, ráadásul hiába helyes a csaj, minden nevetésnél nagyot horkant, fekete a bal négyese és olyan hosszú a karján a szőr, hogy eladhatná parókának. Emlékezzen csak az emésztőrendszerre, most mesélhet róla. Esetleg a Casu Marzuról. Arról a maró ízű szardíniai sajtról, amit sajtkukacok érlelnek, és a helyiek szerint csak úgy érdemes megenni, ha még mozognak benne az állatok. A készítését egyébként betiltották, ugyanis a gyomrot túlélő lárvák gyakran kirágják magukat a bélből, hogy körbenézenek a testben. Ezzel a sztorival gyorsan vége is lesz a vacsorának, és a nő még a telefonját sem fogja epedve várni.