Emberek láncolják magukat fákhoz, bringások tüntetnek autók ellen, a szomszéd sikítófrászt kap a Dunában lubickoló kölyöktől, így itt az ideje, hogy a konyhánk is zöldebb legyen. Kösz a tippet, Good Food blog.
Ebben a helyiségben szennyezzük ugyanis a legjobban a környezetet, itt használjuk a legtöbb gépet és vizet, ide vásárolunk naponta (jó, talán háromnaponta), itt csomagolunk, szemetelünk és locsolunk tisztítószerket. De mindezt csinálhatjuk környezettudatosan is, ráadásul, ami jó nekünk és a Földnek, attól hosszú távon a pénztárcánk is boldog. Kezdjük is a bevásárlással.
Minél messzebbről jön az étel, annál több energiát használ el szállítóeszköze. Mivel az üzemanyagból keletkező üvegházhatású gázok és a globális felmelegedés között bizonyított a kapcsolat, jobb, ha hazai, szezonális termékeket veszünk. A banánnal azért tehetünk kivételt. A legjobban persze azzal járunk, ha a megpróbálunk magunk is termeszteni, azt ugyanis se szállítani, se csomagolni nem kell. Igaz, panelban ritkán burjánzik a paradicsom.
Az esőerdőink és a vizeink azzal járnak jól, ha kevesebb húst veszünk. Az ötvenes évek óta ugyanis a világban ötszörösére nőtt a húsfogyasztás, ami erősen megemelte a gabonaszükségletet is, hiszen például egy kiló marhagyarapodáshoz tíz kiló gabona kell. A gabonának termőföldre van szüksége, a termőföldnek trágyára. Az új földek az erdős területeket csökkentik, a műtrágya pedig szennyezi a folyókat.
Ha a karajt visszatoltuk a polcra, akkor már csak ki kell számolnunk a család pontos kajaszükségletét. Nincsenek pontos adataim arról, hogy itthon mennyi ételt dob ki havonta egy átlag család, de a Fővárosi Közterület-fenntartók tippje szerint a budapestiek szemetének hat-hét százaléka lehet étel. Európában ezen a téren a britek vezetnek: náluk a bevásárlás harmada köt ki a kukában. A bontatlanul a szemétben landoló ételekkel egyértelmű, hogy mindenki rosszul jár (oké, talán a kukázók nem), de így van ez a túlcsomagolással is. A hipermarketben négyszer annyi zacskóval távozunk, mint amire szükségünk van, a mélyhűtött ételek többszörösen csomagoltak, a félkészeken is túlteng a műanyag. A britek kiszámolták, hogy a boltban vett élelmiszerek árának csak a 26 százaléka maga az étel, a többi a szállítási, csomagolás- és reklámköltség. A friss étel tehát nem csak jobb, de olcsóbb is. Ha már a spórolásról van szó, az alufóliát is érdemes többször használni, addig is kevesebbet pörögnek a hengerek.
Hiába a lelkes tervezés, van, hogy a borsófőzelék odaég, a gyerek vegetáriánus lesz, a nyúl nem kéri a zöldséghéjat, így muszáj megszabadulni a maradéktól. Erre a legalkalmasabb módszer a komposztálás, és ha nincs kertünk, ahol hasznosíthatnánk a tápanyagot, elvihetjük a legközelebbi kertészetbe is. Elvileg örömmel fogadják. Egyébként is az a jó, ha minél több konyhai hulladéknak találunk új funkciót, legyen az a régi befőttesüveg vagy a kopott lábos. Belőlük például mutatós cserép lehet. Amit mégis ki kell dobnunk, azt pedig gyűjtsük szelektíven.
A konyhában leginkább jó minőségű konyhagépek ésszerű használatával tehetünk a Földért. A magyar konyhák 35-40 százalékban tíz évnél idősebb konyhagépeket találunk, melyek kétszer annyi áramot fogyasztanak, mint egy modern, A-kategóriás masina. Persze nem olcsó lecserélni a robotflottát, de egy négy fős családnál az alacsonyabb villanyszámla néhány év alatt könnyedén behozza az új gép árát. Az új gép kiválasztásánál meghatározó a méret, hiszen a víz és energiafogyasztás szempontjából nem mindegy, hogy egy szingli csaj tizenkét terítékes mosogatógépet járat-e félgőzzel, vagy megelégszik egy telepakolt kilencszemélyes példánnyal. Egyébként, ha alacsony hőfokon használjuk a jól kihasznált mosogatógépet, akkor kevesebb energiát és vizet használunk el, mint a kézi mosogatásnál. Ha jó fejek vagyunk, akkor a szárító funkciót viszont kikapcsoljuk, és az utolsó munkafázist rábízzuk az időre és a levegőre.
Ahogy a gép az energiatakarossági versenyben legyőzi a kézi mosogatást, úgy a mikró is fejhosszal vezet a hagyományos sütő előtt. Persze a vasárnapi pitéhez elengedhetetlen a sütő, ilyenkor arra érdemes figyelni, hogy a modern gépek pillantok alatt bemelegszenek, így az előmelegítésre sem kell tíz percnél többet szánni. Az elektromos főzőlapoknál pedig úgy spórolhatunk, hogy a platni méretéhez választunk lábost. Így legalább nem pocsékoljuk a meleget. Mondjuk a legenergiatakarékosabb az lenne, ha nyersen ennénk a vacsorát. Akkor értékes tápanyagot sem veszítenénk, és ki sem kellene hűlnie a kosztnak, mielőtt a hűtőbe rakjuk. De ezt a megoldást én meghagynám a nálam elhivatottabbaknak. A hűtőnél egyébként leginkább arra kell figyelni, hogy az ajtó rendesen zárjon. Ezt úgy ellenőrizhetjük, hogy egy papírpénzt dugunk a szigetelőgumi és az ajtó közé. Ha a pénz könnyen kicsusszan, a szobát is hűtjük. A mélyhűtő pedig akkor a legzöldebb, ha teljesen tele van.
Klassz gépeink és ételünk már van, a szemetünk kevés, de az is szelektíven gyűjtött, már csak azt kell elérnünk, hogy higiénikus konyhánkban ne spricceljük feleslegesen a tisztítószert. A leghatékonyabb általános, környezetbarát tisztítóeszköz az ecet, a szódabikarbóna és a víz kombinációja. Negyed liter vízbe 4-4 kanál a kamrai szerekből, és máris takaríthatunk. Az ecetes víz (szódabikarbóna nélkül) remek kávéfőzőtisztító és vízkövesedés-gátló. A házi kőzúzáshoz elég, ha háromhavonta vizes ecetet futtatunk át a kávéfőzőn, majd sima vízzel öblítjük. Hasonló eredményt érünk el a konyhamalacnál, ha egy kupac jeget öntünk bele, némi citromlével. A takarításhoz szükséges rongyokkal is lehet gondosan bánni, a szivacsokat például vizesen, kilencven másodpercig mikrózva fertőtleníthetjük, a munkalapokat pedig papírtörlőkendő helyett mikroszálás konyhai törlővel tisztítsuk. Lehet, hogy nem lesz a legjobb barátnőnk, de legalább mosható.