Soha nem értettem, hogyan tud bárki megenni egy felcicomázott sütit. Én még az ajándékba kapott marcipánfiguráimat sem kóstoltam meg soha. Olyan lett volna, mint letörni egy szobor sarkát vagy leégetni a kedvenc plüsstigrisem farkát. Nézni viszont szeretem a hatalmas tortákat, még akkor is, ha szörnyen giccsesek. Bejön a cukorszobrászat.
Miközben tegnap reggel a csatos tortaforma sztorijához vadásztam képeket, rábukkantam egy rakás zseniális sütifotóra. A kedvenceimből galéria lett, az eredeti képek itt vannak. Meg itt, itt, itt, itt. Meg itt is. Na meg itt. És itt az utolsó.