zamat

Imádom az osztrákok császármorzsáját. Lenyűgöz, ahogy a hegyi fogadókban egy serpenyőnyi szalonnás, tükörtojásos pirított burgonyát is vonzóvá varázsolnak. Szeretem nézni a gőzgombócokat, a réteseket, bejön a büdös sajtos tészta, de még a szalonnába csavart virsli is a friss salátával. Kár, hogy soha nem bírok enni belőlük.

Teli hassal ugyanis képtelen vagyok síelni. Amíg reggeltől estig rumos teával tömtem magam, nem volt gond, de néhány éve leszoktam a becsípett csúszkálásról, így azóta délben már csak egy levest eszem a hüttében. Marhalevet bizarr betéttel. Az osztrákoknál ugyanis nincs kreatívabb a levesbetétek tekintetében. A szokásos zöldséges, metéltes verziókon túl pakolnak a lébe palacsintatésztát, vajgaluskát, sajtos nudlit, húsos rétest, májba gyúrt kenyeret vagy kenyérbe dugott szalonnát. Mind egyszerű, mind zseniális. Ráadásul simán el is tudják őket adni.

A vacsorára mind pizsamában érkeznek. Ballal a rajtuk lifegő szivacs-, selyem-, parafa- és filcdarabokat tapogatják, miközben jobbal a szalámival vagy mazsolával töltött rizsgolyókat falják. A pincér félretolja a rózsaparfümöt, és egy tál nyers és főtt zöldséget pakol az asztalra. Ebbe fejelnek bele sorban a vendégek, majd egy fennkölt ária erejéig mindenki benyúl a szomszéd gatyájába. Fillia, a rendezvényszervezőnek felcsapott futurista festő pedig elégedetten szemléli művét, az emberi gasztroevolúció újabb lépcsőfokát: a minden érzékszervet kielégítő futurista bankettet.

Nem vagyok valami jó blogger. Halomban állnak a félkész postok, de képtelen vagyok befejezni őket. Pontosabban képtelen voltam. Holnaptól persze minden más lesz, nem rángat el a mangalicaanyagtól a snackgyártó robot, nem kezd sétáért nyöszörögni a kutya a futuristagasztro-jegyzet tízezredik karakterénél és a wii sem kacsingat többet olyan kacéran. Holnaptól ugyanis a világháló helyett egy héten át ezt bámulom:

Miközben itthon a fénytől zubogni kezd a szerotonin, én befejezem a postokat, és megpróbálok rájönni, hogy mitől zseniális a serpenyős-szalonnás nudli és miért szeretem annyira fügével a vodkát. Azért, hogy mégse maradjon magányos így zamattalanul, nézze meg, mit művel Bogi barátnőm a konyhában. Március 8-án jövök.
 

Ha csak két másodpercet szánt a post elolvasására, akkor elég annyi, hogy a tapas gyűjtőnév, változatos falatkák, előételek, snackek gyűjtőneve. További szép napot!

Ha arra is kíváncsi, hogy mi a közös a sós mandulában és a narancsos szűzben, mire való egy macskatalpnyi paprikás lepény, és egyáltalán mit keres a kenyér a pohár tetején, akkor érdemes tovább olvasni. A válasz a tapas eredettörténetében lesz. Valamelyikben.

Rendelt már Dubarryt, pedig felfordul a gyomra a karfiol szagától? Wellington kért, pedig lisztérzékeny? Fészkelődött már krákogva, mikor a gyerek a kaszinórostélyosról faggatta? Ha igen, akkor önnek szól az étlapértelmező, amiben nemcsak a hazai éttermekben leggyakrabban felbukkanó kajáiról, de azok külföldi változatairól is szó lesz. Első körben jöhetnek a vörös húsok.