"Félholt szárnyast lekopasztani s különösen forró vízbe mártani, vagy élő galambot felfújni és megtisztítani... emberietlen kínzás. Csupán élettelen állatokat tisztítsunk és főzzünk." - okít a dédmama 1904-es szakácskönyve, amiből később lelkesen főzött a nagypapának. Sajnos a dédmama emlékeiről már lecsúsztam, de a pasim nagyapját még kifaggathattam arról, hogy ettek ők anno a mindennapokban.
-Ugye lesz halas post is? - érkezett a kérdés, miután letudtuk a sertés- és szárnyasvásárlás alapszabályait. Naná, hogy lett. Persze ez kevésbé érinti önt, hiszen amíg húsból hetven kilót, addig halból mindössze négyet tüntet el évente. Legalábbis ilyen az átlagos magyar.
Egy hét alatt nem lehet tartósan hét kilót fogyni, a biciklizés nem jogosít fel a csokis sütire, a diétás keksztől nem leszünk karcsúbbak. Tíz dolog, amit nem akar hallani a fogyókúráról. Tovább is van. Érdekli?
Mi a világ legdrágább étele? Nemrég még csípőből vágtam volna rá, hogy a homár. Esetleg a libamáj. Pedig ezek öt-hatezer forintos átlagárukkal még hétköznapi luxusnak sem számítanak amellett a másfél kilós szarvasgomba mellett, amiért 2007-ben ötvennyolc millió forintot fizetett egy makaói kaszinótulajdonos.
Persze, ha a gomba nem egy Guinness-rekorder, megközelítőleg sem kérnek érte ennyit. A Beluga kaviár viszont mindig eszméletlen drága, részben, mert unokáinknak már nem jut belőle, részben pedig azért, mert nagy szívás megszerezni. Eleve a tokhal ikrája - amit sózva, érlelve esznek - a nőstények testének csupán tíz százalékát teszik ki. Ennek tükrében azért kemény, hogy az oroszok évente 1800 tonnányi kaviárt termelnek. A kaviár minősége a hal korával és méretével nő, így a Belugaviza sötétszürke, kemény ikrája kilónként egymillió forintot is megér. Bezzeg, amikor a húszas években Charles Ritz elsőként felvette étterme étlapjára, még nem kért érte ennyit.
- Hiába dizájnos a konyhád, ha romlott halat sütsz benne. - mondta Leo Hillinger, az egyik legnagyobb osztrák bortermelő, majd csattanósat köpött az asztalivázába. A burgenlandi borász büdös halas hasonlatával azt az egyszerű elvet kívánta szemléltetni, hogy a jó szőlőből jó bor lesz, hacsak el nem szúrják. Talán ez volt a legfontosabb, amit néhány évvel ezelőtt, háromnapos gyorstalpaló bortúrámon tanultam.
