zamat

Próbált már hentesnél puzzlézni? Egy lapocka, egy lábszár, egy kupac tarja, nahát, félkilónyi máj! De hol a pofája? A szeme? A szíve? A golyói? Pedig mielőtt beütött volna a vákuumozott húsforgácsok kora a családok egész állatokkal operáltak, azok minden részét gondosan felhasználták. Nálunk a roppanós szarvasagancsból snack lett, az alaszkai eszkimók meg jávorszarvasorr-kocsonyát vacsoráztak agatukkal, azaz rénszarvaszsírból, bogyókból és fókaolajból készült fagylalttal. Ha már most felfordult a gyomra, akkor ne is olvasson tovább, ugyanis a szokatlan állati testrészek felhasználásáról lesz szó. 



Már tudjuk, hogy a rizs az istenek ajándéka, hogy a betakarítása és feldolgozása kemény munka, hogy nemcsak íz, de tápanyagtartalom szempontjából is különbözik a gyors, az előgőzölt és a barna rizs, így mára nem maradt más, mint a rizsfajták, a tárolás és elkészítési módok boncolgatása.

A jó minőségű rizs tiszta, nincs benne sok törött szem, ízes, illatos és remek tapintású. Pont, mint a jó kenyér. Ennek ellenére kultúra-, személy- és persze kajafüggő, hogy milyen típusú rizst tartunk a legjobbnak. Választék pedig bőven van, hiszen legalább százezer rizsfajtát nemesítettek az elmúlt évszázadok során. Vannak illatos, aromás rizsek, mint a basmati vagy a jázmin, akad fekete rizs a Bali szigetekről, butáni piros, ami halvány rózsaszínre fő, vagy ott az édes, ragacsos japán, a mochi gome. Az újabb találmányok között felbukkan a béta-karotinnal dúsított arany rizs vagy a vajas kukorica ízű, hosszú szemű, a louisianai popcorn rizs. A sötét színű vadrizs pedig valójában nem rizs, hanem egy másik fűféle, a tuszkarora termése, de ugyanúgy használható, mint elterjedtebb testvére.

"Na, ez is az istenek rizsét ette!" - legyint lemondóan a Sri Lanka-i bácsi a széttetovált kamaszra. A szigetországban ugyanis a legszebb rizsszemeket az isteneknek áldozzák, és úgy hiszik, hogy aki megdézsmálja az adományt az rövid úton megőrül. A rizsen élők, azaz az emberiség fele pedig hevesen helyesli az eljárást, hiszen mind tudják: a gabona isteni ajándék.

Emberek láncolják magukat fákhoz, bringások tüntetnek autók ellen, a szomszéd sikítófrászt kap a Dunában lubickoló kölyöktől, így itt az ideje, hogy a konyhánk is zöldebb legyen. Kösz a tippet, Good Food blog.

Ebben a helyiségben szennyezzük ugyanis a legjobban a környezetet, itt használjuk a legtöbb gépet és vizet, ide vásárolunk naponta (jó, talán háromnaponta), itt csomagolunk, szemetelünk és locsolunk tisztítószerket. De mindezt csinálhatjuk környezettudatosan is, ráadásul, ami jó nekünk és a Földnek, attól hosszú távon a pénztárcánk is boldog. Kezdjük is a bevásárlással.

Gondolt már arra, mi lenne önnel hűtő nélkül? Hogy mihez kezdene, ha nem lenne paradicsomkonzerv? Hogy milyen lehetett az élet a habverő előtt? A legnagyobb konyhai találmányokat gyűjtöm össze, bár eddig csak a konzerven vagyok túl. Most jön az alufólia.



Európa 2008-ban 809 ezer tonna alufóliát gyártott, aminek 75 százalékát a háztartások használták fel. Az alufóliában az a klassz, hogy remekül védi ételeinket a fénytől, az oxigéntől, a nedvességtől és a szennyeződéstől, így azok úgy maradnak frissek, hogy az ízük és illatuk sem károsodik. Persze nem kell benne csirkemellet tartani egy héten át.