Ha érdekli, hány kalóriára van valójában szüksége, ha fontos, hogy ne egyen több zsírt a kelleténél, és tudni szeretné, mit takarnak a rettentő E betűk, akkor nincs más dolga, mint elolvasni, mi van az ételcímkéken. A telített zsírsavak, habzásgátlók és emulgeátorok között Henter Izabella dietetikus segített eligazodni. 

"Sokaktól hallom, hogy minek ez a felhajtás a tudatos táplálkozás körül, a nagyanyáink sem bonyolították túl, mégis itt vagyunk." - mondja Henter Izabella dietetikus. - "Igen ám, de a nagyanyáink gyalog jártak, fáztak, dolgoztak a földön, tehát egészen máshogy éltek. Az ő idejükben nem volt ilyen választék. Ők ősszel ették a gyümölcsöt, a diót, a kenyeret, télen meg a zsírt és a kolbászt, ha volt nekik. Ha nem, maradt a tészta. Mi dömpingben élünk, amiből meg kell tanulnunk választani. Amit meglátunk és megkívánunk, azt nem biztos, hogy le kell vennünk a polcról. Ha mégis megtesszük, akkor viszont nem árt elolvasni, mi van benne."

Először is nézzük meg az étel tápanyagtartalmát. A táplálkozástudományi szakemberek, dietetikusok kidolgozták az irányadó napi beviteli értéket (INBÉ), ami egy felnőtt, egészséges, közepes fizikai aktivitású ember kiegyensúlyozott étrendjéhez szükséges energia (kilokalória), cukor, zsír, telített zsírsav és nátrium teljes napi mennyiségét takarja. Azaz megmutatja, milyen tápanyagból mennyire van szükségünk az egészséges és aktív élethez. Ha megjegyeztük, nincs más dolgunk, mint ellenőrizni a csomagoláson, hogy ételünk szükségleteink mekkora hányadát fedezi. Bár az INBÉ-t egyelőre nem minden gyártó használja, pár pillanat alatt a hagyományos tápanyagjelölésből is ki lehet matekozni.

A táblázatból jól látszik, hogy egy átlagos nőnek, közepes fizikai aktivitás mellett körülbelül 2000 kalóriára van szüksége naponta, aminek nem árt utánaszámolni, ha elkerülnének a löttyedt hashurkákat. "Sokszor dőlünk be a nullaszázalékos feliratnak. Aztán csodálkozik az ember, hogy hiába evett rengeteg joghurtot, még hízott is. A nulla százalék gyakran azt jelenti, hogy mondjuk a zsírtartalom a nullához közelít, de lehet, hogy közben a termék cukortartalmát jóval megemelték. Hasonló a helyzet a százszázalékos gyümölcslevekkel, melyek valóban nagyon egészségesek, de literenként négyszáz kalóriát tartalmaznak. Az majdnem egy ebéd."

Az energiafaktoron túl fontos tudnunk, hogy miből is áll össze az a kalóriatartalom. Ha nem akarunk plusz kilókat és szívbetegséget, akkor a teljes napi energiaszükségletünknek csak az egyharmada származhat zsiradékból. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos nő egy darab camemberttel már simán el is érte a telített zsírsav kvótát. Az INBÉ azért operál két zsírértékkel, mert a főként állati eredetű telített zsírsavaknak csak a teljes energiaszükséglet 10%-át kellene fedeznie, a maradékot pedig a növényi olajok telítetlen zsírsavából lenne jó megoldani. Kevesebb camembert, több olívaolaj a salátán, vigyázva az összkalóriára.

Oké, a tápanyagértelmezés rendben, jöhet a többi. A legtöbb címkén található egy lista, ahol az összetevők olyan sorrendben sorakoznak, amilyen arányban megtalálhatók az ételben. Ha tehát a lekvárosüvegen a barack csak a lista végén kullog, jobb, ha visszateszi a polcra. Az összetevőlistán virító hottentotta furcsaságok, mint az ízfokozók, a stabilizátorok, a színezékek meg az a kupac szám E betűvel sokszor visszarettentik a tudatos fogyasztót. A dietetikus szerint feleslegesen.  "Máshogy élünk, mint régen. Nem mi termeljük meg az ételeinket, egész évben elérhető minden élelmiszer, és olyan ételeket is eszünk, amik a Kárpát-medencében soha nem termettek meg. Ráadásul azt szeretjük, ha egy élelmiszer feszes, szép a színe, csillog rajta a fény. Ahhoz, hogy ez lehetséges legyen, muszáj vele kezdeni valamit." Az Európai Közösség a hatvanas években fejlesztette ki az adalékanyagok azonosítására az E-számozási rendszert, így azóta bármi, ami a kajába kerül, legyen, az vitamin, fűszer vagy akár karamell, kapott egy számot 100-tól 1518-ig. Így az összetevők felismerésében nem okoz gondot a nyelv.

Persze számos mesterséges kémiai anyag is van az E-k között, de ezeket nem véletlenül engedélyezték. "Az olyan butaságoktól, hogy az E-ktől mindenki rákot fog kapni, allergiás lesz és tíz évet veszít az életéből mindenkit szeretnék megóvni. Az élelmiszeripar nem akarja, hogy a fogyasztói meghaljanak, hiszen akkor ki venné meg a termékeit?" Az ijesztőnek hangzó habzásgátlók között például E-570 név alatt a zsírsavak futnak, amik megakadályozzák, hogy a gyártás során egyik kübliből a másikba öntött termék teteje habos legyen. Aztán az emulgeátorok például abban segítenek, hogy a katyvaszoknak egységes állagot adjanak, azaz, hogy a mustár és az olaj egyszerre fröccsenjen ki a majonézes tubusból. A zselésítő- és tartósítóanyagokat pedig már a nagyanyáink is használták, gondoljunk csak a kocsonyára vagy a füstölésre.

Henter Izabella szerint tehát nem kell rettegni az E-ktől, de arra azért érdemes figyelni, hogy a választott termék négy E-nél ne tartalmazzon többet. Különben nem marad hely a tápanyagnak. A gyártók egyébként trükkösek: néha nem a számot, hanem a vegyület nevét írják ki, szóval be ne dőljön a számolásnál.

A dietetikus szerint a lejárt élelmiszer sokkal nagyobb zűrt okozhat, mint egy engedélyezett E. A csomagolás tárolásra vonatkozó előírásait nagyon fontos betartani, mert a fertőzött vagy betegséget okozó étel jobb esetben egy húzós hasmenést okoz, de gyerekeknél és időseknél ennél súlyosabb következményekkel is járhat. Szóval, ami csak két napot áll el a felbontás után, azt ne tálaljuk a jövő havi bulin. Ha a fentiekre figyelünk, akkor a dietetikus szerint csak annyi a dolgunk, hogy tanuljuk meg, mi az éhségérzet, hogy mire van szükségünk, és együnk minél változatosabban.