Imádom az osztrákok császármorzsáját. Lenyűgöz, ahogy a hegyi fogadókban egy serpenyőnyi szalonnás, tükörtojásos pirított burgonyát is vonzóvá varázsolnak. Szeretem nézni a gőzgombócokat, a réteseket, bejön a büdös sajtos tészta, de még a szalonnába csavart virsli is a friss salátával. Kár, hogy soha nem bírok enni belőlük.
Teli hassal ugyanis képtelen vagyok síelni. Amíg reggeltől estig rumos teával tömtem magam, nem volt gond, de néhány éve leszoktam a becsípett csúszkálásról, így azóta délben már csak egy levest eszem a hüttében. Marhalevet bizarr betéttel. Az osztrákoknál ugyanis nincs kreatívabb a levesbetétek tekintetében. A szokásos zöldséges, metéltes verziókon túl pakolnak a lébe palacsintatésztát, vajgaluskát, sajtos nudlit, húsos rétest, májba gyúrt kenyeret vagy kenyérbe dugott szalonnát. Mind egyszerű, mind zseniális. Ráadásul simán el is tudják őket adni.
