zamat

Késő lett. A mosatlan halmot holnapra hagyom, a paradicsomos pasta maradványait álmosan a jénaiba kotrom. Mamusz, pulcsi, kabát, jénai, és már csoszogok is ki a veremhez. Az elrugdosott palló alól megcsap a jég hidege.

Két hete nem voltam piacon. Munka, költözködés, könyvrámolás, talicskavásárlás a Baumaxban. (Tudja, mennyivel fürgébb, sportosabb egy vékony kerekű talicska? Öröm volt neki kenni.) A sarki zöldséges ugyan kategóriájában zseniális, és a SPAR sterilitását is bírom, de már hiányzott a halk néni a házi tejföllel, az unott arcú műkörmös a műparmezánjával, a kis srác a család füstölt marhanyelvével, meg persze a zöldség- és gyümölcskupacok.

Így aztán, mire felkerekedtem a tavasz első piacvizitjére már spárgáról és eperről álmodoztam, arról, hogy a piac tele lesz rég nem látott cuccokkal, nem is, inkább egzotikus gyümölcsökkel, olyanokkal, amiket még sohasem kóstoltam, hogy a néni majd a rambután árán pöröl, hogy felhúz milyen satnya ma az ökörszív alma, és elfelejtem, hogy a múltkor mitől lett finom a a curubakrémem. Ezeket akartam látni:

Persze tudtam, hogy lehetetlen. Talán majd egyszer. Londonban. Vagy Dubajban. Addig is boldogan rágcsálom a medvehagymám.

- Kevesen tudják a lazacról, hogy rossz időben tengeribeteg lesz. - kezdi Ingrid, a stavangeri lazacfarm vezetője. Pedig logikus. Én is pocsékul vagyok az alig háromnegyed órás hajókázás után. Főleg, hogy zuhog. Itt, a fjord védelmében is ingatag műszigeten azért kellemesebb a helyzet, hiába áll csupán egy kajaraktárként és személyzeti odúként szolgáló úszó faházból és a halkarámokból az objektum. Körbe sziklafalak, a tíz méter mély farm horgonnyal a fenékhez rögzítve, az öböl szélcsendes. Itt nem panaszkodnak a gyenge gyomrú halak sem. Legalábbis nem az időjárásra.

Nem bírjuk jól a riogatást. Irritáló, ha az orrunk alá dörgölik a környezetszennyezést, hogy mi nem jut majd az unokáinknak, vagy azt, hogy az egyébként egészséges hal fogyasztása sem teljesen veszélytelen. Pedig én most épp riogatni készülök.

Nem mintha vészmadárnak képzelném magam, vagy mások rettegése izgatna fel, de a gasztronómia egészben, a sötét oldallal együtt érdekes. A csótány, az orrszőr és a stand up comedy is az élet része, miért ne lenne az a gyomorfertőzés is? Jöjjön hát a tíz legveszélyesebb kaja, amik ártalmatlannak tettetik magukat.

- És a füge is finom kék sajttal! - szakad fel a vallomás apámból, miután beismerte, hogy a születésnapjára kapott májpástétomhoz tényleg ment az a narancs csátni. Mondtam én, hogy érdemes bevállalni.

Tudom, az új ízpárosítások gyakran bizarrnak hatnak. A paradicsomra már rutinból szórjuk a bazsalikomot, de citromfűvel ritkán ízesítjük. A nagyi se tette. Az elmúlt évezredek főzési kísérletei, a sok generációnyi tapasztalat kialakított kultúrákra, tájakra, családokra jellemző ízkombinációkat, amik már gyerekkorunkban az agyunkba égnek. Így lehet, hogy míg a magyarnak a petrezselyem és a fokhagyma, addig egy thai kölyöknek a csili és a gyömbér lesz harmonikus.